A Magyar Kodály Társaság Hírei 2001/3. [antikvár]

Részlet:December tizenhatodika egyike a szilárd pontoknak Kodály követőinek életében, akár a Köröndön, akár másutt ünneplik őt. Első érzésünk ilyenkor (de nemcsak ilyenkor) a hála: hála a csodálatos életműért, hála az áldozatos életért. Ezután következik immár önmagunk felé fordulva, a számvetés: megtettük-e vajon mindent, ami tellett tőlünk, hogy hálánknak kézzelfogható jelét adjuk? Mert a szó nem elég. Mesterünk szenvedélyesen gyomlálta beszédünkből a "szóval"-t. És nemcsak azért, mert a henye gondolkodás jele, hanem azért is, mert szóval nem lehet a tettet pótolni. Márpedig annak, aki kulturális sivatag helyett a kultúra szántóföldjén akar munkálkodni, a kultúra virágoskertjében élni, annak ezért tennie kell.