A magyar nép hagyományos kultúrája [antikvár]

125 évvel ezelőtt, 1872. március 5-én nevezték ki Xántus Jánost (1825-1894) a Nemzeti Múzeum Ethnographiai Osztályának őrévé, melyet az általa gyűjtött két és félezer néprajzi tárgyból álló kelet-ázsiai kollekció alapozott meg. A mostoha sorsú néprajzi gyűjteményt Jankó János (1868-1902) sokrétű szakmai tevékenysége tette valódi múzeum szervezetté. Az ő nevéhez fűződik a milleniumi kiállítás városligeti Néprajzi Falujának megteremtése 1896-ban. A 24 lakóparkból álló szabadtéri múzeumi bemutató vetekedett a néhány évvel korábban megnyitott stockholmi Skanzennel. (Az ünneplés után a házakat lebontották, a berendezési tárgyak és az öltözetek a múzeum gyűjteményébe kerültek.)A század elején az intézmény Európa egyik vezető szakmúzeumának számított. A Néprajzi Osztály munkatársa volt Vikár Béla (1859-1945), aki a világon elsőként gyűjtött népdalokat fonográf segítségével. Munkásságának folytatói: Bartók Béla (1881-1945), Kodály Zoltán (1882-1967), Lajtha László (1892-1963) a magyar zenefolklorisztikai kutatásokat a múzeum falai között emelték nemzetközi élvonalba. Időközben folyamatosan gyarapodtak az intézmény nemzetközi és magyar gyűjteményei, különösen Fenichel Sámuel és Bíró Lajos új-guineai, Fuszek Rudolf kameruni és libériai, Teleky Sámuel és Torday Emil afrikai, Almásy György közép-ázsiai, Baráthosi Balogh Benedek Amúr vidéki, Róheim Géza ausztráliai, Diószegi Vilmos szibériai és mongóliai gyűjtőútjai, ill. a hazai kutatások terén Jankó János, Bátky Zsigmond, Györffy István, majd Fél Edit, Kresz Mária több évtizedes tevékenysége révén.