A Magyar Országos Levéltár fondjainak és állagainak jegyzéke I-IV. [antikvár]

A Magyar Országos Levéltár fond- és állagjegyzékének immár több évtizedes múltja van. Sőt talán történelme is, ha meggondoljuk, mennyire magán viseli a történelmi események nyomait. A második világháború, Budapest ostroma, a zűrzavar és a pusztulás nem kímélte a nemzeti levéltárat és a benne őrzött iratanyagot sem. A következmények felszámolása, az állomány és a teendők pontos számbavétele - részben a rendszerváltozás okozta megrázkódtatások, személyi változások miatt is - közel tíz évig tartott, eredményei pedig az ötvenes évek első felében megjelent alapleltárakban fejeződtek ki. Majd jött 1956 októbere Budapest újabb ostromával és az Országos Levéltárra nézve a korábbinál is nagyobb mérvű pusztítással. Kezdődhetett az újabb kármegállapítás, állomány- és feladatmeghatározás.Erre az időre alakult ki, Ember Győző rendszeralkotó munkája nyomán, az Országos Levéltárban őrzött iratanyag tektonikája, az organikus vagy mesterséges levéltáraknak, fondoknak és állagoknak az a makrostruktúrája, amely lényeges vonásaiban ma is érvényes. A struktúrához Ember Győző adekvát jelzetrendszert alkotott. A legmagasabb szintű állománycsoportokat (szekciókat) jelképező nagybetűkből és a fondokat, illetve állagokat kifejező számokból álló azonosító jelek rendszerét - enyhén fogalmazva - nem fogadta osztatlan elismerés. Ennek ellenére az Ország Levéltár 1959-ben megjelent első font- és állagjegyzékében ez a rendszer érvényesült, s a későbbiekben, egyre gyengülő ellenállás mellett, lassacskán meg is gyökeresedett. Nem is csoda, hisze a rendszert nem szánták egyetemesnek. Kizárólag az Országos Levéltár anyagának befogadására szolgált, erre a célra pedig kiválóan megfelelt, nemcsak a fondjegyzék kiadásának időpontjában, hanem előbb is, amikor például megtalálta benne a helyét - az M szekcióban - az 1945 után keletkezett központi kormányzati anyag is.