A Magyar Piarista Diákszövetség negyedszázada 1989-2014 [antikvár]

SZERKESZTŐI KÖSZÖNTŐPiarista diáknak lenni ma is az összetartozás el nem halványuló érzését jelenti, valami lelki közösséget, amely rejtett szálakkal köti egymáshoz és a rendhez mindazokat, akik együtt nevelkedtek a piaristák aranybetűs kék címere alatt. Összeköti ez a szellem mindazokat, akik az egész világon a piaristák nagy családjának tagjai."(Részieta Magyar Piarista Diákszövetség alapító nyilatkozatából)Alapító nyilatkozatunk fenti megfogalmazása igen találó. Piarista diáknak lenni valóban valami lelki közösséget jelent, amely a mindennapokban is érezhetően köt egymáshoz és a piarista rendhez mindnyájunkat, akik Kalazanci Szent József családjában nevelkedtünk ország-és világszerte.A piaristák háromszázötven éve vannak Magyarországon, szellemiségük átszövi történelmünket, kultúránkat, művészeti és tudományos életünket, kereszténységünket, gondolkodásunkat. Számtalan közéleti személyiséget adtak nemzetünknek-felsorolni is képtelenség lenne őket. Pedig a piaristák nem tesznek mást, mint ami hivatásuk: nevelnek, legjobb tudásuk szerint. Olyan tanáregyéniségek voltak és vannak köztük, akik generációk életét, gondolkodásmódját határozzák meg. És azalma mater falain túl sem hagynak magunkra, figyelemmel kísérik egész életünket. Ma is hallom Mészáros tanár úr szavait: Az ajtó nyitva marad! Bárki bármilyen vargabetűket ír le életével, vissza kell találnia Istenhez, mert van rá mód. És talán ebben is tudunk segíteni, ha még élünk és kellünk."Az idén negyedszázados Magyar Piarista Diákszövetség mély és reményeink szerint tartós barátságok kialakulásának helyszíne, életünk egyik meghatározó élménye, keresztény vallásosságunk közösségben megélésének is szép lehetősége. Diákkorunk példaképei, kiváló pap-tanáraink a diákszövetségben is mellettünk állnak, támogatnak minket. Mészáros tanár úr ha még