A Magyar Tudományos Akadémia elhúnyt tagjai fölött tartott emlékbeszédek XII/1-12. [antikvár]

Részlet az 1. számból: Néhány lap mulva lesz tíz éve, hogy Taine meghalt, midőn írói pályájának épen negyvenedik évfordulójához ért és e negyven év alatt bámulatos munkaerővel, kitartással és folyton fokozódó és tisztuló tehetséggel a XIX. századnak egyik legérdekesebb irodalmi épületét emelte. Az épületet most áttekinthetjük egész kiterjedésében, megvizsgálhatjuk alaprajzát, bejárhatjuk minden részét. Az első pillantásra arányainak hatalmassága tünik szemünkbe. Taine óriási munkákat írt, az angol irodalom történetét öt kötetben, a jelenkori Francziaország történetét tizenegy kötetben, az értelem lélektanát két kötetben, kisebb irodalmi tanulmányokat sok kötetben, képzőművészeti tanulmányokat, uti képeket, összesen közel negyven kötetet, de ez csak a felső építmény, mely még sokkal hatalmasabb földalatti alapokon nyugszik. Mindezekhez a munkákhoz nagy előtanulmányok kellettek, népek egész irodalmának elolvasása, ezernyi ezer adat, megfigyelés, tény gyűjtése olvasás és utazás közben, laboratoriumban és kórházban, a természet ölén és a nagyvilágban. De ez épületnek részeiben való változatossága is nevezetes. A szigorú, elvont philosophiának megvan a maga szárnya, még nagyobb az irodalmi kritikáé, nem kisebb az irodalomtörténeté és az aesthetikáé, és legnagyobbnak látszik a történeti. Szinte megzavarodunk: vajon egy ember építette és vajon egy épület-e, vagy csak épületek halmaza?