A magyar tudományos diákköri konferenciák fél évszázada (1951-2001) [antikvár]

Iskolarendszerünk világraszóló eredményeiben mindig is igen nagy része volt annak a tanár-diák bensőséges szakmai és emberi együttműködésnek, ma úgy mondanánk, műhelymunkának, amely túl a kötelező feladatok teljesítésén, a tudás és alkotás olyan szintézise, aminek során megtörténik a csoda, az új gondolatok és elmék, a méltán világhírű magyar kutatói szürkeállomány folyamatos újjászületése. Ez az önképzőköri elhivatottság mélyen gyökerezik a magyar felsőoktatásban, igazi hungarikum, amely az utóbbi évtizedekben a tudományos diákköri tevékenységként vonult be a hazai felsőoktatás történetébe. A jubileumi XXV. OTDK-ra készülve Koósné Török Erzsébet OTDT titkár ötlete nyomán az Országos Tudományos Diákköri Tanács úgy határozott, hogy kezdeményezi a magyar diákköri mozgalom történetének megírását. Erősítette ezt a szándékot az a tény is, hogy a jubileum mögött a diákköri mozgalom születésének is félévszázados évfordulóját sejtettük. Óvatosan kell fogalmaznom, mert - történeti kutatások híján - csupán gyanúink voltak ezt illetően.