A Magyarországi Egyesületek címtára a reformkortól 1945-ig I-III. [antikvár]

¦ I i ! ' I : I I Az elődök tisztelete A kilencvenes évek közepén találkoztam először a Művelődéskutató Intézet kiadásában megjelent A magyarországi egyesületele címtára a reformkortól 1945-ig című háromkötetes művel. A vaskos könyvekből Beke Pál, a Magyar Művelődési Intézet egykori igazgatóhelyettese, későbbi főigazgatója olvasott fel a kilencvenes években oly gyakori Látóútnak nevezett országjárásainkon. Szavai nyomán olvasókörök, dalegyletek, ;i' í'' ji iparos körök, helytörténeti egyesülések, katolikus és önképző körök, i^úsági és i,' - \ . szakmai szervezetek sora elevenedett meg. Amikor egy-egy település határához értünk, kíváncsian vártam, hogy a település egykor - 1949 előtt - milyen egyleti múlttal rendelkezett. Az alulról szerveződő közösségek behálózták a Kárpát-medencét. Sikereiket önerőből, a közösség akaratának és támogatásának köszönhetően érték el. 1923-ban 1700 településen 3500 egylet és kör működött. Az 1932-ben felvett egyesületi statisztikai adatok szerint Magyarországon összesen 14 365 egyesület tevékenykedett, 1 377 417 taggal. Ezen szervezetek 57%-a 1918 után alakult. A helyi, önálló egyesületek mellett nőtt az országos és a megyei hatókörű szervezetek száma is. A civil szervezetek szerteágazó, színes tevékenységének 1949-ben a BM.I. (603/5./ IV.3.) számú rendelete vetett véget. A polgárosodás folyamata Magyarországon 1948-1949-ben megakadt, 1949-ben az államrendszer egyetlen tollvonással megszüntette a hazánkban akkor működő, mintegy 15 500 civil szervezetet, a közösségi élet fenntartóit és szervezőit. A kommunista hatalom az öntevékeny, célokat kijelölő és az értékeiket önállóan megfogalmazó, cselekvő, művelődő közösségeket kiirtotta, a szovjet szellemiség propagandáját kényszerítette hazánkra, felülről telepített intézményrendszer létesítésével. A nemzetellenes ideológiát képviselő művelődési házak a szintén közösségszervező erővel bíró egyházak ellenpontjaiként is funkcionáltak. Feladatként jelentkezik a közösségi művelődés számára, hogy visszavezesse a közösségi művelődést a reformkorig nyúló gyökereihez, mert az csak így találhatja meg hiteles önmagát. A polgári életnek része, hogy az egyén valamilyen közösséghez tartozik, társadalmi kapcsolatai erősek, és erős értéktudata van. A Beke Pálnak köszönhetően megismert háromkötetes kiadvány 2012 nyarán került újra a kezembe, amikor a Nemzeti Művelődési Intézet főigazgatójaként a szakmai módszertani hálózat megújításán, átalakításán kezdtünk el dolgozni a közösségi művelődés iránt elkötelezett szakemberekkel. Konferenciák, képzések sokaságán több ezer szakembernek mutattam be a kiadványt, ráébresztve a jelenlévőket, hogy településük, melynek közösségeit napjainkban sokszor uniós és hazai forrásokból próbálja az állam, az önkormányzat, a szakma aktivizálni, milyen művelődéstörténeti hagyományokicai, közösségi előzményekkel rendelkezett 1949 előtt, központi támogatások nélkül. | í" ', íj'