A Marcali Városi Helytörténeti Múzeum évkönyve 2007/1 [antikvár]

Részlet:" Tankönyvíróink szerint Szent István király jól kiépített és stabil berendezkedésű államát 1046-ban és 1061-ben pogánylázadások rázták meg. Az I. István halálát követő hatalmi harcokban újra erőre kaptak a már legyőzöttnek tekintett pogány elemek, és előbb Vata, majd Vata fia János vezetésével fellázadtak a keresztény államrend ellen. E két pogánylázadás azonban nem rázta meg alapjaiban a fiatal magyar államot, mert a kezdeti sikerek után elbukott. Az alábbiakban a korai magyar történelem igen izgalmasnak tűnő fejezetének megismerésére kívánunk kísérletet tenni. Korunk vizsgálatában a Képes Krónika lesz a kalauzunk, mert szövege magába sűrítette és néhol szó szerint átvette a korábbi, azóta elveszett geszták szövegét, ráadásul a szakirodalom is viszonylagosan hitelesnek tekinti. E század irodalmi gyöngyszemének számítanak a magyarországi szentekről készített legendák. Bár István király és Gellért püspök legendái kifejezetten azt a célt szolgálták, hogy reprezentálják Magyarország elkötelezettségét a keresztény hit iránt, mégis érdekes utalásokat találunk azokra, akik László király idejében is még nagyon is rászorultak a bölcs irányításra". Témánk szempontjából megkerülhetetlen forrásnak tekintem Bonfini munkáját, mert A magyar történelem tizedei című terjedelmes művében található I. András állítólagos dekrétuma, amely fővesztés terhe mellett elrendeli a pogány szokások elhagyását és a bálványok lerontását. Bár ennek a parancsnak a hitelesége erősen vitatott, mégis helyet kapott a 19. század végén szerkesztett Corpus Juris Hungariciben. A Képes Krónika 11. századra vonatkozó adatai valószínűleg az e században íródott ún. ősgesztára támaszkodnak, de visszacsengenek belőlük azok a szövegek is, amelyek a szentek legendáiból, vagy István király törvényeiből kerültek szinte szó szerint bele. A Képes Krónika jellegzetességei közül kiemelendőnek tartom azokat a részeket, amelyek több alkalommal is bizonygatják, hogy Levente, András és Béla nem Vazulnak voltak a fiai, hanem Szár László utódai. A nevezett hercegeket történettudományunk ma is egyértelműen Vazul fiainak tartja, és úgy tűnik számunkra, hogy talán csak a 11. század emberének kellett bizonygatni a Szár Lászlótól való származtatásukat. "