A megmentett hűség [antikvár]

Újabb kötettel gyarapodott a Hazanéző Könyvek sorozata, Korond és a Sóvidék huszonöt olyan képviselőjéről olvashatunk benne, akik nem csupán szűkebb környezetükben ismertek. Székely Ferenc beszélgetései részben a vidékről, meg a környezetnek bennü(n)k élő képéről szólanak, másrészt pedig interjúalanyai életútját, alkotói pályájukat fogja át. Kell-e másra örökíteni mindazt, ami bennünk él, van-e értelme a rejtettebb gondolatokra rákérdezni, hasznunkra válik-e, ha életsorsok kényszerű vargabetűit vesszük számba? Nem pusztán költői kérdés, ám a nagyközség szellemi-közművelődési vezetőinek erre is gondolniuk kell. Mert tudjuk, hónapok, évek hussannak el, az évtizedek meggyűrik arcunk bőrét, ám éppen ennyire változik maga a táj, a falu utcáinak megszokott képe, és persze a közösség, és abban az egyén is. Krónikások pedig mindig kellenek. Ilyen krónikások a beszélgetőtársak is. Ugyanis Székely Ferenc a korszerű műszaki berendezéseket hasznosította és emiatt nem is a hagyományos értelemben vett beszélgetések, interjúk ezek - jelzi is Bölöni Domokos kapcsán: beszélgetés két virtuális menetben". Ennek előnye, hogy a távolság, a kedvezőtlen időpontban való bekopogás kizárható.Korond számos olyan személyiséget adott a világnak, akikről tudni nem csupán érdemes, hanem illene is. Vannak köztük kitűnő keramikusok, jó tollú szerzők, alkotóművészek, sportolók, a tudományok művelői. Olyanok, akiket példaképül állíthatunk a felhígult mindennapokban az eszmélkedő, helyét kereső fiatalságnak.