A megtartó egyház [antikvár]

A FEKETICSI REFORMÁTUS GYÜLEKEZET MÚLTJA MARGIT ISTVÁN Feketehegy. Egykor Feketeegyház, majd Feketity, Feketits, Bácsfeke-tehegy és Crno Brdo. Ma: Feketics (Feketié). Régi település Közép-Bácskában, a Telecskai-dombok közölt, a Krivaja patak mentén. Egy falu, amely kiállta a történelem próbáit, egy település, ahol a különböző nációk hosszú évek során megtanultak békében egymás mellett élni. Korábban a magyarok a németekkel, később pedig a szerbekkel és a mon-tenegróiakkal (Crna Gora-iakkal) laktak együtt. Ha ez a kapcsolat nem is volt mindig súrlódásoktól mentes, idővel kiismerték egymást, s megtanulták közös erővel elsimítani a nézetkülönbségeket. A nemzeti és vallási türelem megvalósításában nem csekély szerepük volt az itteni egyházaknak, elsősorban a református eklézsiának, amely kezdettől fogva, ma már több mint két évszázada híveit békességes tűrésre, a krisztusi szeretet gyakorlására buzdította. Ebben élen jártak a gyülekezet vezetői, akik számára a lelkészi szolgálat nemcsak egyszerű hivatást jelentett, hanem mindenekelőtt Istentől való küldetést. A rájuk bízott nyájat igyekeztek úgy pásztorolni, hogy az valóban az Úr népe legyen, s fő erényük a szelídség, a béketűrés legyen. Mint kiderült, ezekre a tulajdonságokra nagy szükségük volt az ittenieknek, hogy megbirkózzanak azokkal a társadalmi problémákkal, amelyek gyakran próbára tették őket. Az itteni emberek ismét nehéz napokat éltek át. Közelükben újra ropogtak a fegyverek, és menekültek járják a vidéket, hogy új otthonra leljenek, veszélyeztetve ezzel mások otthonát. Isten megtartó kegyelmét talán ma még inkább áhítják, mint bármikor eddig a történelem során. Ez az írás értük szól, nekik szól. Buzdítani szeretné mindazokat, akik elolvassák, hogy imádkozzanak ezért a népért, amely ma hitéért, életéért, megmaradásáért vív hősies küzdelmet.