A mezőtúri kerámia [antikvár]

"Ne féljen, eljön az idő, s Mezőtúron is lesz múzeum!" Ezeket a szavakat Móricz Zsigmond mondta és írta le 1940-ben Badár Balázs fazekas mesternél tett látogatása után. S íme - ha erre közel fél évszázadot is kellett várnunk, - lett. Mezőtúr a Tiszántúl egyik legnagyobb lélekszámú, határterületű városa századokon át jelentős kulturális központ volt. Nevezetes gimnáziumát előbb alapították a túri protestánsok, mint a híres debreceni kollégiumot, amelynek később a túri iskola is pártikulája lett. Az iskolát 1530-1540 között Turi Sánta Jakab és Turi Szabó Lukács szervezték meg, s első ismert rektora nem kisebb ember volt, mint Szegedi Kiss István (1551-1553). A túri deákiskola tanulói a Wittenbergben lévő magyar diákok részére a XVI. században fél tallért küldtek támogatásként, s egész sereg, később neves túri diákról tudjuk, hogy ide és más híres külföldi egyetemekre kerültek. Amint ez akkoriban szokás volt, a messzire került diákok, tanárok azzal hálálták meg volt iskolájuk gondoskodását, hogy ritka könyveket, ásványokat, kísérleti eszközöket, térképeket ajándékoztak a szertárnak, bővítve ezzel a helyben maradottak látókörét. A gimnázium 16.000 kötetes, régi, ritka könyveket tartalmazó könyvtárának, ásványtárának, természettudományi szertárának ilyen ajándékok vetették meg az alapjait. Később áldozott rá a város és az iskola, az iskolát pártfogoló, alapítványokat tevő túri lakosság, s a korabeli folyóiratokat, tudományos munkákat rendszeresen járatták, vásároltak.