A mezőtúri Újvárosi Általános Iskola 140 éve [antikvár]

ELOSZO Az Újváros első iskoláját 1855-ben építette fel a református egyház, melyet csak 1856. július 20-án - tehát 140 évvel ezelőtt nyitottak meg ünnepélyesen. Erre az alkalomra, s egyben az újvárosi- népoktatás kezdeteire visszapillantva állítottuk össze ezt az emlékező kötetet, amely felvillant valamit nemcsak az újvárosi iskola és az újvárosi népoktatás fejlődésének történetéből, hanem abból a szívós küzdelemből is, amit az újvárosi nép folytatott egyházával, a református presbitériummal gyermekeiért. A milleneumig e folyamat követhető Kecskeméthy László "Emlékkönyv " című munkájából, melyet az újvárosi református templom felavatásának alkalmából állított össze felkérésre. De az utána következő 100 év iratanyagának, jegyzőkönyveinek dokumentumainak áttekintése számunkra nehézségekbe ütközik. S mivel az Újváros négy iskolája az államosításig a Mezőtúri Református Egyház tulajdona volt, történetének folyamata csak az egyházi iratokból lenne nyomom követhető. Ezen összeállításunkat szeretettel nyújtjuk át az érdeklődőknek, arra törekedve, hogy 10 év múlva majd a 150 éves iskoláról már egy teljesebb képet is be tudjunk mutatni. Ebben bízva köszöntik olvasóikat a szerkesztők és munkatársaik. Mezőtúr, 1996. november 9. Szerkesztők és munkatársaik Visszapillantás a kezdetekre Városunkat a középkorban szőlőskertek vették körül. (Szőlő és bortermelése hosszú időn keresztül jelentős volt.) Szőlőskertek voltak a várostól nyugatra is -a mai Újváros helyén - a XIX. század közepéig, melyet "Félhalmi Csapat"-nak neveztek. Ezt a területet kezdte "megülni" az 1850-es évek elején a város rohamosan szaporodó lakosságának a szegényebb része, mivel itt aránylag olcsóbban jutottak házhelyhez. A kitelepülés nagy méreteket öltött a szőlőbirtokosok kertgazdasági szabályokra hivatkozó tiltakozása ellenére is. 1855-ben már 454 ház állt. Az itt élők gyermekei a belvárosi iskolába jártak, amikor a feneketlen sár és a rossz időjárás lehetetlermé nem tette az iskolába való eljutást. Ezért a telepeseknek égetően fontossá vált, hogy gyermekeiknek iskoláról gondoskodjanak. 1854-ben kérvényt nyújtottak be ez ügyben és megfogadták, - jobb híján - tanítónak Körmöndi Mihály földművest, akit felesége foglalkozása után a nép "Bába Mihály"-nak hívott. De a tanév végi vizsgán bizony csak csekély eredmény mutatkozott Gyikó János lelkész vizsgálata szerint. A megfelelő képzettségű tanító kinevezése elodázhatatlanná vált. 1855-től egy hajlott korú kántor tanítót. Gyöngyösi Istvánt kötelezett az egyháztanács arra, hogy elfogadja az újvárosi tanítói állást. A tanításon kívül feladatává tették még az iskolába begyülő híveknek imaórák tartását, sőt a temetéseken való részvételt is. Mindezt az idős Gyöngyösi nem szívesen vállalta. Mivel iskolahelyiség még nem volt, ideiglenes tanteremnek berendezték 1855. május 6-án az akkori alsórészi ó-temető (az Újváros mostani első négy utcája alakult ki később e helyen) északi, és a Papucsoskert déli oldala közt lévő vásártéri cédulaház épületét. Rövid szorgalmi időszak után augusztus 19-én kimondták feloszlatását, - valószínűleg járvány miatt - az új iskola elkészüléséig. Háttérben az I. újvárosi iskola (Vágó-féle épület) Jezerniczky László tanító osztályával Az első iskola A felépítendő új iskola telkének megvettek Mikes János ügyvédtől 2.000 négyszögöl kerti földet, Szilágyi Jánostól pedig megrendeltek 20.000 vályogot. Kutat fúrattak az udvarra és egy kettős ólat is építettek. 1855. november l-re felépült az iskola, de csak 1856. július 20-án nyitották meg ünnepélyesen. Még 1855-ben öntetett egy 39 fontos csengettyűt az iskolához Sípos