A mezővizes Oroszlány István [antikvár]

Előszó Ke ¦^eletről indult, a njoigati végeken szocializálódott, hogy az ország javára kibontakoztathassa sokoldalú tehetségét Marosvásárheljd családi gj^ökerei révén az első világháborút, majd a részekre szakadt ország hátrányait közvetlenül élte meg. Bár akkoriban a gyermek számára ez természetesnek tűnt, és vele élte mindennapjai optimizmusát, amelyhez a rendezett háttér, illetve a relatíve jobb anyagi körülmények is segítségére voltak. Ennek köszönhetően fejlődtek ki rejtett adottságai (többek között rajzkészsége), megjelenítve láthatjuk a tizenöt éves fiú finorm'vű munkáit, grafittal készített madárrajzait. Az ekkori napokat az édesapa köztisztviselői (rendőrkapitányi) munkái határozták meg, amely a két világháború között igen kényes, de hasznos feladat volt. Ilyen hasznosságot szánt magának is, de a hallottak és látottak alapján valami más jellegű közszolgálat iránt vágyódott. így fordult a reáltudományok felé, amely bár ugyancsak kiszolgáltatottja a politikai döntéshozóknak, de azon belül a fizikai tőrvényszerűségek fegyelme némi biztonságérzetet nj^ijt a békességre, illetve alkotásra törekvő embernek. Ebben mindig segítségére volt a természethez fűződő kapcsolata. Ezért járta az erdőt és készített madárhang felvételeket, illetve cserkészte be a madarakat a szocreál erkélyre, hogy éneküket celluloid szalagra rögzítve mutathassa meg majd unokáinak. Optimizmusát nagyban növelte az 1930-as évek második felében tapasztalt megújhodás, amikor a politika megpróbálta a paraszti társadalmat, legalábbis annak fogékonyabb részét (főleg a vitézi birtokokat) a fejlettebb technológiával eredményesebbé tenni. A pályakezdő építőmérnök az ekkor létrehozott Magyar királyi Országos Öntözésügyi Hivatalhoz került, ahol a mezőgazdasági és vízműszaki feladatokhoz igen jól értő, külföldi tapasztalatokban gazdag munkatársi gárda juttatta újabb ismeretekhez. Szociális érzékenységre alapozott elhivatottságát és tudását az alföldi emberek segítésére áldozta. Méltán nyerte el népszerűségét a kunmagyarok között, akik segítségére voltak a második világháború nehéz napjaiban, gondoskodva családja ellátásáról. Ismerte azokat a módokat és eszközöket, amelyek a víznek a növényhez juttatását szolgálták. így formálta az ideiglenes csatorna nyitó eke kormánylemezét öntözéshez, és kereste a megoldást a káros vizek gondos elvezetéséhez. Közben a nálánál idősebbeket az élet és az új politikai berendezkedésű társadalom „látványosabb" feladatokhoz szólította. Belőle pedig kutatót formált, aki képes volt az összefüggések magas szintű szintetizálására és társai irányítására. Küzdelmes időszak volt számára, de - a soproni egyetemen