A mi arcaink [antikvár]

ELŐSZÓ Kedves Olvasó! A Mi arcaink sorozat hatodik kötetét tartja a kezében. Öt évvel ezelőtt kezdődött, egy lelldgyakorlat erdei imájában érkezett a gondolat: vallomáskötetet készíteni korunk katolikus híveiről, magunlcról; Idk vagyunk, miben hiszünk, miért hiszünk, vagy miért nem. A hatodik kötet születését az első kötet segítette. Az ötödik osztályos Jakab azt a kötetet olvasgatta, melyben édesapja is szerepelt, majd ezzel a kérdéssel fordult édesanyjához: Miért nincs olyan kötet, amelyild)en gyerekek szerepelnek? Szerintem jó lenne! Mit tehet ilyenkor egy szerető anya? Felhívja a sorozat szerkesztőjét, és továbbadja fia kérését, majd hozzáteszi a sajátját Szerinted lehetne? A választ most kezében tartja az olvasó. Köszönet Ebner Jakabnak a kérdésért, és köszönet az édesanyjának, Ébner Orsolyának a kérdés továbbításáért! Orsolya munkája azonban ezzel nem ért véget, mert a kötet szerkesztőbizottságának vezetését is elvállalta, Szikora Virág, Pechan Eszter, és Balázs Jeromos testvér társaságában. Köszönet és hála mindannyiuknak! Gyermekeink gondolatai elé nem kell hosszú kommentár, talán csak annyi, merjünk meglepődni tiszta gondolataikon, és szülői szerepünket egy pillanatra félretéve, a fotelben hátradőlve adjuk át magunkat az olvasás örömének. Mert ez az öröm a teremtés csodájából fakad. Végül engedje meg nekem, hogy megosszak egy történetet Önnel a gyermeld hitről, arról a különös kapcsolatról, ami őket a mindenséggel összeköti. Lányunk hároméves volt, testvére még nem született meg, amikor az alábbiak estek meg velünk egy téli este: