Bővebb ismertető
A M I B-t O L C kl^ HERMÁN OTTÓ MÜZEIM
KÖZLEMENYEI
12
19 7 3
Könyvfárí állományból töröh
ve Százötven éves
a Miskolci Nemzeti Színház
A magyar dráma
a Miskolci Nemzeti Színház színpadán
A színház léte mindenkor három tényezőn alapul: a dráma, amit előadnak, a színészek, akik élőadják és a közönség, akik számára az előadást tartják.* Amikor vizsgálódásaink tárgyául a Miskolci Nemzeti Színház és a magyar dráma kapcsolatát választjuk, figyelembe kell vennünk az említett három, alapvető tényező mellett egyéb körülményeket is, nevezetesen a kort, illetve korszakokat, amelyben az előadások lezajlottak, a társadalmi, politikai és gazdasági viszonyokat, amelyek részint a dráma alakulására, részint a közönség igényére és ízlésére hatottak.
A miskolci színház a reformkor alkotása, ha úgy tetszik, vívmánya, jóllehet, alapításának terve ]816-ra, a reakció korára nyúlik vissza, tehát a magyar színházépítés eszméje annál figyelemre méltóbb. A sokkal haladottabb és a bécsi reakciótól kevésbé függő Erdélyben, a vagyonos és tekintélyes mágnások támogatásával is csak 1821-ben épült állandó színház Kolozsvárott. Két évre rá, 1823-ban megnyitja kapuit az anyaország első állandó kőszínháza Miskolcon.
Dráma és színház szoros kapcsolatban állnak egymással, mindig és mindenütt. Kelemen László pest-budai első játékszíni társaságának működése idején a színház ösztönzésére keletkeztek az első magyar drámák, amelyek a vándorlás korában terebélyesedtek, izmosodtak, gyarapodtak. Bessenyei György Filozófusát, Szentjóbi Szabó Mátyás királyát követik időben: Katona József, Kisfaludy Károly, Fáy András és társaik drámai munkái. Míg Vahot Imre színháztörténeti munkájában 1815-ig mindössze 25 eredeti magyar drámáról számolhat be, ez a szám a vándorlás évei, majd a reformkor alatt megsokszorozódik, hiszen Kisfaludy Károly egymaga 30 drámát (vígjátékot, szomorújátékot, színművet) írt.
Színművek keletkeztek, drámák születtek, mert megvolt rá az igény színházban, közönségben egyaránt. A színházak — a vándorlás korában a nagyobb,
* Előadásként elhangzott 1973. október 5-én a Hermán Ottó Múzeumban, az Országos Múzeumi és Műemléki Hónap alkalmából. H kJ G- ? é'i. H fc ?vD?jO ,
^ KEIIZfri !!!'!'^ Magyar Nemzeti Galéria Könyvtára
. f