A Móra Ferenc Múzeum 125 éve [antikvár]

Szeged évezredes településtörténetét meghatározta sajátos viszonya a Tisza folyóhoz, amely egyszerre jelentett éltető elemet és gyakran halálos veszedelmet. 1879. március 12-én az árvíz elöntötte Szegedet és elpusztította a várost. Mindaz, ami a középkorban, majd a török kiűzése után épült a víz martaléka lett. A Nagyárvíz ily módon Szeged történetének meghatározó, azt két részre osztó eseményévé vált: víz előtti és víz utáni Szegedről beszélünk. Az 1879-es pusztítás után 1880-1883 között egy teljesen új város épült. A legkorszerűbb európai elvek szerint a Tiszától kiinduló két körút és abból kivezető sugárutak készültek, meghatározva azok szélességét, burkolatát, az oda építhető házak anyagát és magasságát. Modern csatornahálózatot terveztek és új közintézményeket. Építettek új Városházát, közúti hidat, bíróságot, postapalotát, városi fürdőt, államfogházat és népiskolát. Modern városhoz illőn emeltek új színházépületet, az esztergomi Somogyi Károly kanonoknak hála, új városi könyvtárat és a város főjegyzőjének, Reizner Jánosnak köszönhetően 1883-ban létrejött a városi múzeum is. Ezzel Szeged fizikai és erkölcsi értelemben korszerű, modern európai várossá vált. A múzeum az első években nem rendelkezett önálló épülettel, de 1896-ra fölépült a jelenleg is látható nagyszerű épület, amely egyszerre adott otthont a múzeumnak és a könyvtárnak. így elmondhatjuk, hogy a szegedi múzeum egyike azon kevés magyar közgyűjteménynek, amely eredetileg is múzeumi célra készült épületben működik. A múzeum intézményrendszere, gyűjtőköre úgyszintén a legmodernebb elvek szerint indult: Reizner a Magyar Nemzeti Múzeumtól kért tanácsokat és útmutatást.