A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1968 [antikvár]

Részlet: DUGONICS ANDRÁS Az Etelka írója halálának 150. évfordulója alkalmat ad arra, hogy emlékét felidézzük, és életművének másfélszázados útjára egy rövid pillantást vessünk az irodalomszociológia szemszögéből. A köztudatban úgy élt, mint író, pedig igazában agitátor volt; regényeiből, drámáiból is hiányzik mindaz, ami az írót íróvá teszi. Az 1788-ban megjelent Etelka című regényének sikere - az akkori magyar viszonyokat tekintve - rendkívülinek mondható. És a ma embere értetlenül áll e jelenség előtt, és keresve-keresi a siker okát. (Az író életében a regény három kiadást ért meg ezer-ezer példányban, s mind elkelt.) E regény ugyanis az író minden más művével együtt — a Példamondások és jeles beszédek kivételével -ma már elolvashatatlan, de úgy véljük, olvashatatlan volt már 100 évvel ezelőtt is. A korabeli dicsőítő kritika, mint Péczeli Józsefé is, nagyon is megmosolyog-tatóan túlzó, amikor azt írja, hogy „Dugonics András úr ezen Etelká-ja még olly kipallérozott nemzetek könyveik közibe is mélltán beillik."1 Csokonainak Dugonicsot dicsőítő verse is az alkalmi versek udvariaskodó túlzása: Most még az idők és, kik tsak emésztenek, Művek fenn maradtán ők majd versengenek: Melyik magasztallya jobban munkáidat?2 Az első magyar regény közönségsikere elnémítja a józan kritikát, és Kazinczy Ferenc is, az „idegen szép" remek művelője csak bizalmas levélben meri hangoztatni a műről vallott véleményét: „Én ennek a könyvnek látásán nagyon megörültem ah, de mint szomorkodtam el, midőn a legíztelenebb galantériát, !a legalatsonyabb popularitást s gyermeki affectatiót, hogy Magyar vagyok találtam benne . . . Elhallgatom azt, hogy a könyv, ha úgy tekintjük tsak mint Románt, tsak nem az Argirus és Stilfrid classisába való . . ."3 Ebben az állásfoglalásban benne van Kazinczy egész életcélja: az alacsony magyar közízlés felemelésének szándéka. Kármán finom rajzú Fannija és Dugonics tenyeres-talpas Etelkája nagyszerűen példázza a XVIII. század végi magyar műveltség és közízlés két végletét. Későbbi irodalomtörténészeink és kritikusaink: Toldy Ferenc, Beöthy Zsolt, Bodnár Zsigmond, Bayer József és mások - Dugonicsról szóló kritikáik- 1 Mindenes Gyűjtemény 1789. IX. levél p. 130. 2 A Dugonics oszlopa. 3 Váczy János: Kazinczy Ferenc levelezése t. I. p. 191. 5