A munkanélküliség alakulása a szellemi pályák körében Budapesten [antikvár]

I. Bevezetés. a) X munka és a munkanélküliség. Embernek születtünk. Akár a társadalom élére vezetett a felfelé ívelő sorsunk, akár az élet elesettjei közé kergetett a végzet: egyformán emberek vagyunk. Az emberré születés biológiai ténye megadta a jogot az élethez. Ezzel pedig velejár az élet fenntartásához szükséges eszközökhöz való jog is. Az élethez való jog egy a kenyérhez való joggal. így emberi jog a kenyér megszerzéséhez vezető munkához való jog is. A születés véletlene miatt egyik ember árnyékban, a másik napsütésben kezdi ugyan életének az útját, az emberi egyenlőség elvén ez mégsem üthet csorbát. Kiköszörüli ezt a fölemelkedés joga. Hiszen a munkához való jog nemcsak a létminimum biztosítását jelenti, hanem a munka eredményével arányban álló ellenértékhez való jogot is. A munka lesz így az élet igazi tartalma. Ez ad tárgyat az ambíciónak. Ez fokozza az életösztönt és növeli az életkedvet. A munka ad önbizalmat és erősíti az önérzetet. Akaratot fokoz, de vigaszt is nyújt. Javító, nevelő, gyógyító ereje van. Tökéletesíti a tehetséget. Kifejleszti a lappangó képességet. Fellobbantja a zseni szikráját. Siker és örömök forrása. Munka eredménye a kultúra minden kincse. A munka válik így az élet céljává. A dolgozni akaró előtt ki kellene hát nyílni minden kapunak. Hogy búvárkodhassék a tudós. Hogy remeket alkosson a művész. Hogy gyógyítson az orvos, tanítson a tanár és termeljen a munkás. így kellene lenni! És mégis — világjelenség a munkanélküliség. Ahelyett, hogy alkotásra lendülnének, tétlenségre lanyhulnak a produktív munkára képes karok milliói. Hivatalos megállapítás szerint tízmilliónál többre becsülhető az egész földön a munkahiányban szenvedők száma. Több, mint húszmillió dolgozni akaró, dolgozni tudó munkáskar tétlenségre van kárhoztatva. Családtagokkal együtt több, mint harmincmillió éhes száj sokszor hiába sóhajt kenyér után.