A művelődés, kultúra, felnőttképzés 50 éve [antikvár]

dékáni bevezető DEKANI BEVEZETŐ A visszatekintés, összegzés, önvizsgálat és előrelépés kötetét tartja kezében olvasónk. Karunk, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kara ad otthont egyetemünkön az andragógus képzésnek, melynek elődképzései k. ebben a tanévben ünneplik indításuk ötvenedik évfordulóját az ELTE-n. A visszatekintés elsőrendű okot adhatna nosztalgikus anekdotázásra, vagy éppen ellenkezőleg, száraz történeti adathalmozásra. A kötet szerzői, képzésünk egykori és mai oktatói azonban az összegzés és önvizsgálat útját választották. Jóllehet hallgatói szempontból az itt eltöltött esztendők bemutatása bizonyára elsődlegesen a parázs szemináriumi és kollégiumi viták, a falujáró nyári táborok és szakmai gyakorlatok emlékeit hozhatnák elő, e tanulmánykötet oktatói látószögű képzés- és tudománytörténet elemzés, mellyel a szerzők egyetemünk képzés-történetéhez szervesen hozzátartozó szellemi adalékot nyújtanak át. Az 1961-ben induló képzés gondolatébresztő története a figyelmes olvasó számára valójában a társadalom és a feltáró társadalomtudomány dinamikus egymásra-hatásának nyomon követése. A hatvanas évek elején indult népművelés képzés első vonulata a természettudományos tárgyakkal kívánta inspirálni a műveltség-kép korszerűsítését, ám, mint azt Maróti Andor írja, felismerték, hogy a média átveszi ezt az ismeret-átadó szerepet. Hasonlóképpen sarjadtak ki új- és új szakterületek olyan, a népművelés-képzés kereteiben induló tantárgyakból, melyek tudományosságát a kezdetekkor még kétségbe vonták, társadalomkritikai élét támadták. A művelődéstörténet, a kommunikáció- és médiaelmélet, a tudománytörténet és a kultúratudomány, vagy éppenséggel a múzeum-és színház-pedagógia - és nem kevéssé maga az andragógia - mind-mind az egykori népművelő, majd művelődésszervező képzés tematikájába tartoztak, s mára mindegyik önálló tudományterületként vagy szaktárgyként megbecsült része kutatóegyetemünk oktatási-tudományos profiljának. Az egykori, parázs vitákat folytató hallgatók is a maguk útját járták. Az itt végzett, mára Kossuth-díjas négy egykori népművelés szakos hallgatóra, s a különböző szakterületeken egyetemi oktatókká vagy éppen MTA doktorává emelkedett társaikra tekintve láthatjuk, nem is eredménytelenül. A mai andragógus képzés ugyanakkor hasonlóképpen dinamikus kapcsolatban áll a környező társadalmi mozgásokkal. Elég olyan szaktárgyakra tekintenünk, mint az Európa-tanulmányok kurzusa, amely esetében szembe kell nézni azzal, hogy a hároméves alapképzés végén az első éves alapozó tárgyra a társadalmi kontextus önmozgása miatt bizony vissza kell térni a képzés végén, hogy a hallgatók korszerű tudással nézhessenek záróvizsgájuk és további pályafutásuk elé. Ezért lett a jelen ünnepi kiadvány a visszatekintésből az előrelépés szükségességét képviselő kötet. Karunk törekvése az, hogy az andragógia társadalom-érzékeny és dinamikus szakterületét magas szintű oktató-kutató bázisként őrizze meg s fejlessze tovább kutatóegyetemünk további erősítése érdekében. Dr. Oláh Attila Dékán