A múzsák közelében [antikvár]

Az alapításának 5. évfordulójához közeledő gimnázium tanári kara és diáksága közös kötettel kívánja megünnepelni az iskola fennállásának fél évtizedes évfordulóját. Születésnapot ünnepelni mindig felemelő érzés. Az ünnepélyes pillanatok alkalmat adnak az eltelt időszakra való visszatekintésre is. Sárospatak Város Képviselő-testülete 1993. május 14-i ülésén fogadta el az iskola alapító okiratát, és nevezte el az épülő gimnáziumot honfoglaló ősünkről Árpád Vezér Gimnáziumnak. 1993. szeptember 1-jén, az első tanévnyitó ünnepélyen dr. Jánosdeák Gábor polgármester úr a tudomány templomának nevezte a felavatott gyönyörű épületet, és felhívta a figyelmet arra, hogy ez az iskola akkor lesz igazán naggyá, ha nemcsak a külsőségeivel, hanem a szellemiségével is hatni fog. Az új oktatási intézményt birtokba vevő tanári kar kezdettől fogva arra törekedett, hogy az Árpád Vezér Gimnáziumot olyan szellemiséggel töltse meg, mely méltó Sárospatak hagyományaihoz. Már az első tanév után évkönyvet adott ki, melynek egyik fejezete - Alkotó, publikáló tanárok - hagyományt teremtett. Az első évkönyvet követte a második, melyben - tanáraik mellett - megszólaltak az iskola alkotó diákjai is. A harmadik és negyedik tanév krónikáját tartalmazó évkönyvekben már hagyományos fejezet volt az Alkotó diákok című. Most, az 5. születésnap tiszteletére a közös megszólalás igénye, az 5 éve megkezdett nemes hagyományok folytatásának szándéka hozta létre e kötetet, iskolánk jubileumi almanachját. Az új alma mater születésétől kezdve feladatának tekintette a tehetséges diákok képességeinek kibontakoztatását, melynek alapja az alkotó tevékenység támogatása és irányítása, és ebben a tantestület - maga is példát mutatva az ifjúságnak - tevékenyen részt vesz. Szeretett iskolánk csak így érhet el sikereket, így felelhet meg a várakozásoknak, és csak így szolgálja tanulói tehetséggondozását. Erre intenek minket Széchenyi István gondolatai is: Csak akkor várhatni sikert, ha az anyagi erőhöz, mellyel rendelkezünk, a szellemi erők szövetségét is megszerezzük s a tudományokat is számunkra gyümölcsözővé tesszük." Ez a felismerés vezérli diákszerzőinket is, néha érett, kiforrott, néha csetlőbotló, ám őszinte hangú írásaikban, bizonyítva azt, hogy ebben az anyagias és önző érdekeket hangosan hirdető világban is kell az okos és tiszta szó, őszinte érzés. Kell a szépség és kell a múlt megbecsülése, a magyar hagyományok ápolása. Erre kötelez iskolánk neve és a tornyaiban, tereiben élő hangulata is. Ebben az évben ünnepeltük az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc 150. évfordulóját és Petőfi Sándor születésének 175. évfordulóját. A kötetben megjelenő írások történelmünk dicsőséges napjaira és nemzeti irodalmunk nagy alakjaira is emlékeznek. Szeretettel és tisztelettel ajánlom az Olvasónak alkotó tanáraink és diákjaink írásaiból szerkesztett ünnepi kötetünket. Kívánom, hogy hasznos és kellemes perceket szerezzenek számára a jubileumi almanach versei, novellái, tanulmányai, és kívánom kollégáimnak és tanítványainknak, hogy a jövőben is folytassák a megkezdett hagyományt: alkotó tevékenységgel fejlesszék diákjaink tehetségét, és érjenek el újabb sikereket gimnáziumunkban, ezzel is öregbítve városunk hírnevét.