A nagyjenő-tüskevári páloskolostor [antikvár]

Előszó Kereken hatvan esztendeje Jelent meg Molnár Ernő könyve Veszprém vármegye hajdanvolt egyházi Intézményéről, a nagyje-nő-tüskevárl pálos kolostorról. A mű a helytörténetírás nagy évtizedének, az 1930-as éveknek a terméke. Ebben az évtizedben kapott Veszprémben rendszeres fórumot a világi és az egyházi történetírás. Alapvetően Rhé Gyula (1871-1936) vármegyei múzeumigazgató, Pfeiffer János (1897-1983) püspöki levéltáros és a veszprémi kötődésű Lukcsics Pál (1892-1936) együttműködése teremtette meg Veszprémben a helytörténeti kutatás szervezett kereteit. A kezdeményezés érdeme Lukcsics Pálé volt, aki a budapesti Eötvös-kollégium tanáraként 1923-ban saját szerkesztésében és kiadásában Közlemények Veszprémvármegye múltjából címen sorozatot indított, hogy a hiányzó megyei monográfia ügyét előmozdítsa, és a megye lakóinak történeti érdeklődését felkeltse. A sorozat - bár két kötet (Lukcsics Pá/: A vásárhelyi apácák története. Rhé Gyula: Veszprémvármegyei avar emlékek) megjelenése után félben maradt - Jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az 1930-as években új lendületet kapott a veszprémi egyházmegye és vármegye történetének kutatása. Megalakult a Veszprémvármegyei Történelmi. Régészeti és Néprajzi Társulat, amely 1933-ban Veszprémvármegye Múltja címen új sorozatot indított. Ugyanebben az évben a nagyobb területi egység, az egyházmegye története is kiadványsorozathoz jutott. A Veszprémi Egyházmegye Múltjából sorozat 1933-ban Lukcsics Pál és Pfeiffer János közös alkotásával (A veszprémi püspöki vár a I