A nagykőrösi Arany János Társaság Évkönyvei 1940-41. [antikvár]

Részlet: Szól a harang Ezt a régi kis történetet egy nagyon kicsinyke és szegény háromszéki falucskáról hallottam valaha szavahihető öreg embertől. Csupa nagyon-nagyon szegény emberek laktak abban a kicsinyke faluban, mindnyájan favágók, meg szénégetők voltak még az eklézsia presbiterei meg a kurátor is favágásból, meg szénégetésből tartotta fenn életét napról-napra. Mivel mindnyájan egyformán szegények voltak, tehát békességben éltek egymással és mivel a mindennapi kenyerük mindig bizonytalan volt, azért mindennap buzgón kellett fohászkodniuk érette Istenhez, este pedig buzgón és hálásan köszönték meg. Mindnyájan jámbor, vallásos emberek voltak, mint ahogy a szegény emberek rendszerint is jobban érzik Isten közellétét.