A Nagykunság és Kunhegyes részvétele az 1848-1849. évi forradalom és szabadságharcban [antikvár]

Részlet: "IN MEMÓRIÁM Emlékezzünk az iskolára, egy iskolára! Miért?! - Mert az iskola, egy iskola története is múlhatatlan, el nem évülő erkölcsivé nemesedett vagyon, felbecsülhetetlen kulturális érték, amit minden volt s minden élő és hű diákja megőrizni törekedjen, és különösen is gyarapítani, hogy követendő példaként szolgálhasson - szolgáljon a mindenkori jelen iskolába lépőinek mindaddig, amíg az emlékezet él. Az iskola csak így él, élhet bennünk s értünk, másokért, elsősorban utódainkért! A főváros V, kerülete egyik épületének elődjét, amely a mai Molnár és az Irányi utca sarkán állt, 1787-ben II. József német-római császár és magyar király az Angolkisasszonyok tanító rendjének adományozta - iskolafenntartási kötelezettséggel. Október havának 15. napján kezdetét is vette az elemi oktatás német nyelven, mert az uralkodó így határozta meg legfelsőbb kéziratában. Egy év múltán meglátogatta az iskolát, hogy személyesen is meggyőződhessen akaratának megvalósulásáról. Az évek múltával az iskola híre s neve oly annyira gyarapodott, hogy az I. Ferenc császárt és magyar királyt is személyes látogatásra inspirálta, csaknem húsz év múltán: 1806-ban. Az iskola kiemelkedő munkájának terjedő híre motiválta az ébredő magyar nemzeti kultúra majdani nagy mecénásának: Széchenyi Ferenc grófnak 1809. évi látogatását, aki magával vitte fiát, István grófot, a majdani Legnagyobb Magyart! Mindkét történelmi személyiségben maradandó nyomot hagytak a látottak s hallottak. Gyakran fordult meg a tartós tudás szolgálatában hagyományt teremtő épület falai között báró Eötvös József és Trefort Ágoston, a két kiváló, modern iskolát teremtő, állandósító miniszter is. Nemkülönben Veres Pálné, neveléstörténetünk egyik legkiválóbb egyénisége. Az iskola tíz alkalommal adott helyet zenei anyanyelvünk világhírű művelőjének: Liszt Ferenc alkotásai bemutatásának, dokumentálva ezzel is elkötelezettségét nemzeti zenekultúránk meggyökereztetése iránt. 1856-ban a mai iskola épületében kezdte meg jövőt szolgáló, áldásos tevékenységét az első magyar (de német nyelven oktató) tanítóképző, amelynek tanulmányi ideje még csak két év volt. Gyermekkorát hosszan viselte, mert csaknem fél évszázad múltán lett tanulmányi ideje négy év. Igaz, ezzel megváltozott végre tanulmányi nyelve is. 1893-tól magyar beszéd vert gyökeret falai között, s elindult, hogy általánossá tegye a magyar tanítási nyelvet iskoláinkban, a nemzeti kultúra kicsiny és nagy erősségeiben, váraiban, fellegváraiban! 1926-ban ebben az épületben nyílt meg oktatási rendszerünk egyik újszülötte: a polgári iskola, fiúiskolaként, két év múltán pedig leánygimnáziumnak adott helyet. A polgári fiúiskola szolgálta az ebben az iskolatípusban tanító tanárok képzését is, amely 1928-ban tanárképzővé avattatott. Csodálkozz és vedd le kalapodat Kedves Olvasó! Diáknak és tanárnak micsoda szellemi erőkifejtést kellett ahhoz teljesíteni, hogy az iskola alkalmasnak találtassák az akkori felsőoktatás feladatainak valóra váltásához?! 1948-ban ideköltözött az Eötvös Loránd Pedagógiai Főiskola négy tanszéke, hogy ezzel a mi iskolánk a tanárjelöltek gyakorló Intézményeként szolgálja iskolaszervezetünk kultúrájának gyarapodását, gazdagítását. E funkcióját 1955-ig teljesítette. Ettől kezdve a főváros V. kerületének egyik általános iskolájaként nevelte jelenbeli tanítványainak nagyszüleit, szüleit, őrizve hajdani ügyszeretetét, az emberibbek átadásának alázatát s méltóságát, szakadatlan jobbra törekvését! Az iskola az 1848-1849. évi forradalom és szabadságharc vérpezsdítő lendületű eseményeinek középpontjában állt, áll ma is, nagy nemzeti vállalkozásunk másfél száz éves évfordulóján is. Az Iskola alig két-három kődobásnyira van a PILVAX-tól, ahol érlelődött nemzeti óhajtásunk s akaratunk programja, ahol a közeli valóságot álmodták a MÁRCIUSI IFJAK, a RADICAL KÖR tagjai, közöttük és velük Irányi Dániel is, Kossuth Lajos leendő kormánybiztosa, aki a jelenlegi Irányi utca 1. számú házában lakott ekkor. Nem volt messze az iskolától a 32. (Habsburg-Estei Ferdinándról elnevezett) sorgyalogezred toborzási központja sem, a Teve (a mai Kinizsi) utcában, ahol az első felelős magyar miniszter, Batthyány Lajos gróf rendeletére és felhívására jelentkezhettek a fiatalok a „rendes" nemzetőrségbe. Nem volt hát véletlen az a tény, hogy a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei, a pesti, a hajdúsági és a jászkunsági nemzetőrök együtt harcoltak a forradalom védelméért a Délvidéken.1800-ban állította ki a vármegye, ,,a' Nemes Pest városa, a' Nemes Hajdú VÁROSOK", a Jászkunság a 12. (Nádor) huszárezredet, amelynek főhadnagya volt Görgei Artúr és Szépes Sándor őrmester is. Ez utóbbi vitéz nádor-huszár Kunhegyes szülötte volt, Komáromi Pál „kiszolgált őrmesterrel" "