A nagykunsági református egyházmegye története [antikvár]

Noha ároni családból származom (nagyapám: Tóth Lajos tiszadobi, - édesapám: Tóth Lajos 1926-ig karánsebesi, majd túrkevei lelkészek voltak) és nyolc év után az ősi mezőtúri református gimnáziumban érettségiztem 1935-ben, - őszintén meg kell vallanom, hogy 1945-ig egyházi ügyekkel nem foglalkoztam. A debreceni jogászévek, az orosházi lovas tüzéreknél leszolgált két évi tényleges szolgálat, a nagyváradi ügyvédjelölti idő, majd a frontszolgálat és az azt követő szovjet hadi fogság, 10 év alatt csak istentiszteleteken való részvételekre korlátozódottá tették az egyházhoz való kötődésemet. 1945 után hazakerültem Túrkevére, s itthon hamarosan presbiter és egyházközségi jogtanácsos, majd utóbb egyházmegyei jogtanácsos lettem. - Bár valamivel korábban választott meg az egyházmegye gondnokává, beiktatásomra csak 1971 decemberében került sor. E tisztet azóta is ellátom, - utóbb zsinati tag, majd hamarosan zsinati tanácstag is lettem, megítélésem szerint érdemtelenül, hacsak azért nem, mert működésem korábbi időszakában is bátran kritizáltam az általam helytelennek vélt megnyilvánulásokat s emiatt rászolgáltam "a püspök egyszemélyes ellenzéke" nem mindig kellemes titulusra. Már korábban is, de 1971 után különös figyelemmel és megbecsüléssel forgattam néhai Tóth Dezső két kötetes munkáját, mely a reformációtól kezdődően tárja fel egyházmegyénk, valamint az egyházközségek múltját időtartamban megjelenéséig. A két kötetes könyvnek gondnoki munkám során is nagy hasznát vettem, - mert egyházaink meglátogatásainak alkalmából előtte mindig áttanulmányozhattam az illető egyházközségre vonatkozó részeket. Nagy fájdalmam volt azonban az, hogy az említett kitűnő munka a megjelenése idején még élő személyeknek csak nevét említi - egyébként érthető okokból - s amikor a könyvek kezembe kerültek, akkor már nem élő rokonaimról, jó ismerőseimről nem történhetett említés nevükön kívül.