A nemes székely nemzet képe [antikvár]

ELŐSZÓ AZ ÚJ KIADÁSHOZ Barcsa Dániel „Midőn a székely nemzet történetének megírására vállalkoztam, az volt a célom, hogy a múlt szenvedéseinek feltárásával fokozom a székely öntudatot, és bizalmat keltek a jelen szenvedéseinek elviselésére." E szavakkal jellemezte és indokolta Rugonfalvi Kiss István e könyv megszületésének értelmét. A nemes székely nemzet képe először 1939-ben jelent meg Debrecenben, két kötetben, Rugonfalvi Kiss István szerkesztésében és kiadásában. E kiadvány első kötete tartalmazta Roska Mártontól A Székelyföld őskorát, valamint A székely nemzet történetéi Rugonfalvi Kiss István tollából. A második kötetet több szerző neve is fémjelezte, és a Székelyföld geológia, földrajzi, közigazgatási, gazdasági, népességi, néprajzi, vallási és kulturális leírását adta, s bemutatta az egyes székely székek állapotát a két évtizedes román megszállás tükrében. Tulajdonképpen volt e vállalkozásnak egy harmadik kötete is, a következő évben, 1940-ben kiadott Székely seregszemle, amely a múlt idól székely nagyjait, a csonka Magyarországon akkoriban élő székelyek névsorát, valamint a székely nemesi famíliák felsorolását tartalmazta, ám ennek közreadásától - lévén, hogy az eltelt idő folyamán ez veszítette el leginkább aktualitását - könyvkiadónk eltekint. A nemes székely nemzet képe köteteit - mint említettem - Rugonfalvi Kiss István gondozta, s a benne megjelent írások közül is mind terjedelmében, mind jelentőségében az ő munkája a legfontosabb. A székely nemzet története, amely e nép sorsát, küzdelmeit mutatja be a középkor és az újkor századaiban, önálló kiadványként is megállná a helyét. A kor e jeles, székely származású történészének, ha nem is ez az írása volt a főműve, de szívének mindenképpen a legkedvesebb, és egyben, mindmáig, ez a mások által is legolvasottabb írása. De hát ki is volt A nemes székely nemzet képe című tanulmánygyűjtemény megálmodója, Rugonfalvi Kiss István? Annak idején a kádári Magyarországon senki sem emlékezett meg Rugonfalvi Kiss István születésének századik évfordulójáról. Ezen csöppet se csodálkozott az, aki csak egy kicsit is ismerte e történelemtudós munkásságát. Kötődése Erdélyhez, a székelységhez, magyarsága és hazafisága, politikai szimpátiái, leplezetlen viszolygása a marxi ideológiától mind kizáró ok volt, hogy életműve akár a „tűrt" kategória menedékébe is meghúzódhasson. Azóta fordult ugyan a világ, de úgy tűnik, hiába, mert a további kerek évfordulók is úgy szálltak el, mintha a jeles történész meg se született vobia. VII