A Nemzeti Színház története [antikvár]

I. A Nemzeti Színház eszméje színészetünk bölcsőkorában. - Gondolatának legrégibb nyomai az irodalomban. - Az első magyarnyelvű színielőadás. „Ne légy bolond majma az idegeneknek. Tiszteld, műveld az anyai nyelvet; ezáltal él a nemzet; ez a polgári rend szent palladiuma... Amely nemzet nem becsüli nyelvét, az önmagának készíti örök sírhalmát." Miből idézem ezt az intelmet? Azt lehetne hinni, valami röpiratból, mely a mult század harmincas éveiben a fővárosi állandó magyar játékszín létesítése érdekében bocsáttatott közre. Pedig ezek a szavak egy drámából valók, melyet még a század második évtizedében írt Gombos Imre udvari fogalmazó, a legnagyobb magyar drámai tehetség Katona József és Kisfaludy Károly föllépése előtt. Esküvés a címe ennek a drámának, ebben lépett színre először tizennyolcéves korában Rozsnyón Egressy Gábor, vidéken évtizedekig játszották, a Nemzeti Színházban pedig a nyolcvanas években rendezett magyar drámatörténeti ciklusai során Paulay Ede mutatta be újra. Aki a darabban az idézett, végrendeletszerű szavakat elmondja: egy öreg olasz uralkodó herceg, ki önválasztotta halálába indul. Íme, a mult századeleji magyar író, ha idegen környezetben játszatja is darabját (mely különben Lessing Emília Galottijávai is erősen összefügg): a döntő fordulón olyan magyar nyelvvédelmi szónoklatot ad hőse szájába, aminő sem régi olasz herceghez, sem Lessing tragédiájának szelleméhez nem igen talál.