A Népfőiskolai Collegium Csángóföldön III. [antikvár]

Előszó „Ó, népem, árva népem! -Dalolj velem!( ) Énekelj, hogy világgá hömpölyögjön zsoltárod, mint a poklok tikkadt, kénköves szele s Európa fogja be fülét, s nyögjön a borzalomtól, és őrüljön bele!" (Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus) A fent idézett versben foglaltakban megfogalmazottakra vállalkozott a Magyar Népfőiskolai Collegium (MNC), amikor a csángókkal való együtt-éneklésen munkálkodott, a 2012-es év során. Az ezer km távolságban, szinte hermetikusan elzárt csángó közösséggel együtt énekelni az összetartozás jegyében, nagy élmény lehetett valóságosan is, ez érződik ki a jelen könyvből. Persze, mindig voltak - „önfia vágta sebét" -, akik hamis éneklésre csábították a magyarságot. Úgy tűnik azonban, hogy a Népfőiskolai Collegium felnőttképzést végző tagjait ez nem hátráltatta, sőt inkább erősítette. Ez tűnik ki az írásokból, az énekekből, de bizonyos értelemben a közölt fényképekből is. Megható olvasni Márton Attila írásának befejező szakaszában, a nagy diófa alatt magyarul játszadozó unokák látomásos képéről Elcsodálkozhat a kedves Olvasó dr. Nyisztor Tinka írásán is, amely bizonyítéka a magyar nyelvért való küzdelemnek. Tinka nem