A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve XLII. [antikvár]

Hitelesítő ásatás a tuzséri honfoglalás kori temető területénRévész LászlóA lelőhely topográfiai helye és kutatástörténeteTuzsér község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében található, a Szatmári-Tiszahát északkeleti peremén, a Tisza bal partján. A honfoglalás kori leletek előkerüléséről a régészeti emlékek iránt élénken érdeklődő Vidovich László főszolgabíró akinek a tiszabezdédi temető megmentése is köszönhető értesítette Jósa Andrást 1900. március 15-én kelt levelében:',/í thuzséri határhoz tartozó. Gróf Forgách Margit által thuzséri és komorói embereknek eladott Ráday féle birtok egfik magasabb homok dombján, rigollrozás közben komorói emberek öt koponyát ástak fel melyből kettő Miklósy Bélánál van, a többi porladozott újra eltemettetett. Későn jutottam tudomására s igf csak tegnap délután mehettem ki, s a koponyákhoz tartozó három csontvázat bontottam fel A aontvázak érintetlenek voltak, mivel a nyugatnak fekvő koponyák épen a mezsdébe estek Kétségtelen, hogf ismét honfoglaláskori temetőre tettünk szert, a bezdéditől azomban több eltérést látok s ennélfogva a lelet nagyon érdekesnek Ígérkezik. Magasnak nevezhető homok dombon a gerinczen fekszik 3035 cm mélyen, bár délnek ugy látszik valamivel mélyebben lesznek "A levél nyomán a helyszínre siető Jósa András további két érintetlen sírt tárt fel, s még az évben példás gyorsasággal megjelentetett dolgozatában 0óSA 1900. 214-224.) a helyszínt is részletesebben leírta:A bezdédi honfoglalás kori temetőtől., délre mintegy hat kilométer távolságban egy északról déli irányba vonuló több magas homok-domblánczolat nyúlik el Ezen homokterületből az ú. n. Rádayféle birtokból a tulajdonos özv. Salamon Tivadarné, szül gróf Forgách Margit úrnő 130 holdat osztott ki szőlőtelepítésre. Midőn már mintegy 100 holdat felforgattak, csontvázakra akadtak a területnek Boszorkány-hegynek nevezett részén, melyet Gergely István komorói lakos forgatott fel szülőnek. Dr. Sziklás^ Béla járásorvos és Vidovich László főszolgabíró barátom akkor jutottak a leletnek tudomására, mikor már négf sír részben fel lett dúlva." OóSA 1900. 214.)A lelőhelyet Dienes István 1960-ban, kétnapos tuzséri leletmentő ásatása során megpróbáltaazonosítani, akkor azonban nem járt sikerrel. Munkáját csak egy évtizeddel később koronázta siker, amikor a honfoglalás kori leletkorpusz Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kötetének előkészítése során Németh Péter kíséretében 1971. május 24-én ismét Tuzsérra látogatott. Eredményeit terepbejárási naplójában az alábbiakban foglalta össze (Dienes 1996. 290-291.):Ezután átmentünk Komoróra, mivel Németh Péter tudta, hogy a lelőhelyen rigolírozást végző Gergely István ivadéka tanító Komorón. Kiderült, hogy a tanító apja is életben van: a 78 éves id Gergely Lajos (Komoró, Kossuth u. 16.), aki mint kis elemista maga látta, amikor édesapja, (néhai Gergely István) rigolírozásnál a sírokra ráakadt, ő kalauzolt ki minket a helyszínre, amely valóban Tuzsér, Komoró és Mándok összeszögellésében van, Tuzsértól DDK-re. A Komorótól Mándokra vezető földúton mentünk, majd elérve a szőlőskertet, az első dűlőúton tértünk be D-nek, s a kutat 150 m-rel magunk mögött hagyrva, kapaszkodtunk fel Ny-nak fordulva a Gergely-család szőlőjébe, egy dombhátra, ahol a sírokra rábukkantak Forgách Margit 1899-ben osztotta itt fel a tuUjdonában lévő területet, ekkor nyertek itt földet Gergely ék is, s 1900-ban folyt itt a nagy szőlőtelepítés. Az a dombhát, amelyre Gergelyék keskeny parcellája felkapaszkodik, nem maga a Boszorkány-hegy. Id. Gergely Lajos szerint Boszorkány-hegynek az ettől északkeletre eső 120 m-es magassági ponttal jelölt nagy dombot nevezték, úgy látszik jósa nem véletlenül írja diplomatikusan, hogy a sírokra a Boszorkányhegynek nevezett részen akadtak rá."Jósa A. rövid leletmentését követően idő hiányában a területen nem végzett további ásatást, de megjegyezte, hogy az általa megfigyelt sírsortól keletre még további temetkezések rejtőzhetnek a földben (Jósa 1900. 224.). Ennek tisztázása, s a lelőhely hitelesítése céljából Németh Péterrel OAM) 1998 júniusában ásatást végeztünk a helyszínen. Ezt megelőzően azonban már az év májusában felkerestük a lelőhelyet Révész László tuzséri polgármester és Gergely Lajos komorói nyugalmazott tanító, a sírokat hajdan megbolygató Gergely István unokája (aki már Dienes lelőhely-azonosításánál is jelen volt) társaságában. Ekkor derült ki, hogy Gergelyék időközben eladták a terület déli részét Jászvári Károly komorói lakosnak, aki 1990 körül lugasszerűen újratelepítette a szőlőt. A terepbejárás során Jászvári földjén embercsontokat (koponyatető töredékét és ujjperceket) találtunk az É-D-i irányú, magas, meredek domb keleti oldalán, azon a területen, amelyet 1900-ban nem érintett a rigolírozás. Mindez azzal kecsegtetett, hogy valóban rejtőzhetnek még a földben fel nem tárt