A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve XLV. [antikvár]

Ivan Ivanovics Popovics (1941-2003 )Újra gyászol a kárpátaljai régészet. 2003 februáijában, három évvel Vaszilij Ivanovics Bidzilja halála után (lásd NyJAMÉ, XLI. 1999.7-8.), 62 éves korában elhunyt az Ukrán Nemzeti Akadémia Ukranisztikai Intézetének tudományos főmunkatársa, a Kárpátaljai Honismereti Múzeum régészeti osztályának főmunkatársa, a felsö-Tisza-vidéki vaskor egyik ismert kutatója, Ivan Ivanovics Popovics. Halála hirtelen jött. Előtte egy nappal még dolgozott a Kárpátaljai Honismereti Múzeumban.E sorok íróját többéves személyes, emberi és szakmai kapcsolat fíizte az elhunythoz. Ezért bizton állíthatom, hogy Ivan Popovics egyike volt azoknak, akik az 1980-as évek kezdetén szakmai fejlődésünk útját egyengették. Jellemző volt rá az egyszerűség, az elhivatottság, az őszinteség és a végtelen segítőkészség.Ivan Popovics tanári családban született 1941. június 14-én a kárpátaljai Perecsenyben. A háború után Popovicsék az Ungvár tőszomszédságában fekvő Domonyán/Domaninci telepedtek le véglegesen. A majdani régész itt járt elemi iskolába; a középiskolát már Ungváron/Uzsgorod a 2. sz. iskolában fejezte be. Egyetemi tanulmányait 1958 és 1965 között az Ungvári Állami Egyetem történelem szakán végezte. Néhány évi tanárkodás után (Körösmező/Jaszinja, Rahói járás) 1968-ban a Kárpátaljai Honismereti Múzeumba került, ahol először mint tudományos munkatárs, később pedig (1968-1969), mint igazgatóhelyettes működött. Nemsokára azonban - mindössze 28 évesen - kinevezték az ungvári skanzen igazgatójává. Ráhárult a múzeum befejezésének komoly feladata. A skanzen hivatalos megnyitója 1970-ben volt. E munka elvégzése után leváltották állásából, és ő visszatért a Kárpátaljai Honismereti Múzeumba. Két év múlva 1972-ben, amikor az Ukrán SZSZK Tudományos Akadémiájának Régészeti Intézete létrehozta ungvári filiáját, idekerült. A kutatócsoportot Sztepan Penyak vezette, tagja volt még Mihajlo Potusnyak. Ettől kezdve halála napjáig a közben többször nevet és alárendeltséget változtató intézet tudományos munkatársa, majd tudományos főmunkatársa volt.A régészethez való kötődése az egyetemi évekre nyúlott vissza, s nagy mértékben a tragikus sorsú Fedir Potusnyaknak, az egyetem akkori régész tanárának volt köszönhető. Később a Kárpátaljai Honismereti Múzeumban ismerkedett a gazdag régészeti gyűjteménnyel. Tulajdonképpeni régész karrieije 1973-ban kezdődött, amikor az említett csoport tagjaként részt vett az első régészeti ásatásokon. Az első ásatási szezon felfedezései (kustánfalvi település az ungvári járási Kisgejőeön/Mali Hej evei és kelta kori lakóházak a munkácsi járáshoz tartozó Dereenben/Drisyno) egész életére meghatározták szűkebb szakterületét, a vaskort. Nem véletlen, hogy 1974 és 1977 között aspiránsként a kora vaskori kustánfalvi kultúrát tette meg disszertációjának témájául (sajnos munkáját nem sikerült megvédenie.9