A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve XLVIII. [antikvár]

Részlet:Erdész Sanyi bácsi meghaltAmikor tudatosult bennem ez a fájdalmas felismerés, hirtelen az sem tudtam, hogyan viszonyuljak a dologhoz. Tudtam, hogy igen beteg. Azt is tudtam, hogy a betegsége nem gyógyítható, s hogy a szervezet fokozatos leépülésének folyamata visszafordíthatatlan. Mégis teljesen megdöbbentő volt a szavakat hallani gyerekei szájából, akik eljöttek hozzám, s kérdésemre, hogy hogy van Sanyi bácsi, közölték a hírt: Apu meghalt!"Ezek a keményen kongó szavak belemamak az emberbe. Lehet szebben is mondani, körülímí, áttételesen fogalmazni, ám a kegyetlen valóságon ez semmit nem változtat. Sanyi bácsi, a Sóstói Múzeumfalu egykori igazgatója nincs többé!Élettörténete nem szűkölködött fordulatokban. A magát felmenői révén is mindvégig nyírséginek valló Erdész Sándor véletlenül" Szobon született 1929-ben, mivel édesapja akkor éppen ott teljesített határrendész szolgálatot. Nyíregyházán, Szatmárnémetiben és Budapesten végezte tanulmányait, majd végzett muzeológusként 1953-ban a Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztályára került előadónak. Hamarosan ismét vidéken, Jászberényben találjuk, hiszen i^ú házasként itt lakást is kaphatott a múzeumigazgatói megbízás mellé. S nemsokára jöttek az 1956-os események, melyek során egész életére kihatótörténések részesévé vált: szolnoki főnökei utasítására - hogy Jászberényben elkerüljék a nagyobb felfordulást - elvállalta a helyi munkástanács vezetését, annak minden későbbi következményével együtt. Egyetemi tanára, patrónusa, Ortutay Gyula közbenjárására néhány hónap múlva kiszabadult a Fő utcai katonai börtön vizsgálati fogságából, s haza, a Nyírségbe került örök száműzetésbe". Munkahelyéül a nyíregyházi Jósa András Múzeumot jelölték ki, ahol több mint 15 évig néprajzosként Kiss Lajos és Nyárády Mihály munkájának folytatója lett, de afféle múzeumi mindenesként" számos más adminisztratív feladatot is ellátott. A kállósemjéni lakást és a nyíregyházi munkahelyet csak egyszer próbálta kőszegire cserélni, ám mint munkástanácsi előélete miatt politikailag megbízhatatlant", az akkori főhatóság nem engedhette a nyugati határ közelébe.Ekkor következett a folklorista életében egy olyan mozzanat, amelyet akkori főnökének, Németh Pétemek köszönhet: kinevezték az akkor építeni kezdett Sóstói Múzeumfalu élére, hogy a kezdet nehézségeivel küszködő intézményből múzeumot csináljon. Nem mondhatni, hogy örült a megbízatásnak, hiszen akkor már megjelent az Új Magyar Népköltési Gyűjteményben a 3 kötetes Ámi Lajos meséi. Ez országos elismerést hozott számára: több mesekötet előkészítése várta. Ehelyett kőművesekkel, ácsokkal, segédmunkásokkal kellett vitatkoznia, szervezni egy új intézmény beindításának ezemyi apró mozzanatát. De becsülettel helytállt, épített, szervezett. Közben folklórkutatásokat végzett s publikált. Több mint 300 kisebb-nagyobb cikke, tanulmánya és kötete hagyta el a nyomdát,