A Palotaszálló és Lillafüred 75 éve [antikvár]

A történéseket kéziratos naplókban dokumentáló miskolci reformkori értelmiség egyik jeles alakja volt Szűcs Sámuel (1819-1889). Jogászhoz illő pontossággal 1835-1889 között készítette a helytörténetíráson túlmutató jelentőségű naplóit. Mindössze 20 éves volt, amikor először rögzítette társasági élményeit a Bükkről, Hámorról és a diósgyőri várról, ahová ezt követően minden jeles vendéget elkalauzolt. Hámor ekkor még „fiatal" település volt, sőt alapítói közül is éltek morva és stájer vasműves munkásemberek. „Kedves látmány"-nak nevezi a jurátus a hámorbeli hegyeket, házakat, a kőgáttal kialakított „nagy tavat", amelyről az a hír járta, hogy építése után, 1813-ban egyszer kiszakadt a gátja, ami nagy rémületet okozott Miskolcon is. A „csepegő kő barlangot" ekkor már ismerték, s leírása is meglepően pontos. „A' bémenet - jegyezte fel 1843-ban - jó hosszan tart, és deszkákon vezet által, mellyek alatt víz foly. Innét a' barlangba hágcsón kelleték fel mennünk, itt három üreget láttunk, ezek ugyan nem nagyok, de fogalmat adhatnak az aggtelekiről, mert bennök is sokféle czifra alakot formált a' természet." A kirándulás célja a gyógyító víz, a szokatlanul tiszta levegő és természetesen a - kor szokásainak megfelelő - szórakozás volt.