A pápai kőszínház története [antikvár]

Városunkat évszázadokkal mérhető múltból eredően "Dunántúl Athénje" díszítő jelzővel ékesítette az irodalmi nyelv és köztudat. Az itt folyó belső szellemi élet, a kultúra, a művelődés és a tudományok által való épülés, valamint a külső érzékelhető látvány: az utcák, a sugaras teret koszorúként övező palotaszerű emeletes házak kosáríves kapuikkal, zárt sarokerkélyeikkel s az ablakokat övező szalagfüzéreikkel és a közöttük szigorúan megszabott öltözékben nyüzsgő diáksereg, tekintélyt sugárzó professzorok, komoly városi polgárok, aszkéta arcú szerzetesek, szigorú tekintetű papok látványa méltán idézhette fel a szemlélőben a tudományokról és művészetekről híres Athén hajdani képét.A minőségi belső és külső építés, a haladás és az emberiség szolgálata volt e város társadalmának jellemzője. Eme belső építést szolgálták a különböző rendű és rangú iskolák s a külsőt a javaikat haszonnal gyarapító iparosok és kereskedők s a város polgárai.