A Pécsi Magyar-Román Baráti Társaság évkönyve 1989 [antikvár]

1990 tavasza.. Miközben az évkönyvünkön dolgozunk, félszemmel a választási lázban-harcban égő Romániára figyelünk Vajon mit hoz a diktatúra bukása utáni első szabad választás ennek a sokat szenvedett népnek? Félfüllel pedig a hazai (vész)jóslatokat hallgatjuk Az "optimisták" szerint semmi sem fog változni A "'pesszimisták" véleménye: még annál is rosszabb lesz, mint Ceausescu idején S mi, maroknyi magyar értelmiségi, itt állunk kétségek között, némileg elbizonytalanodva és kedvszegetten. Makacsul őrizzük a másfél esztendeje vállalt gondolatot: a magyar-román megbékélés eszméjét És megpróbáljuk megint egyszer - nem először s nyilván nem utoljára - leküzdeni az általános kishitüséget, hogy úgysem lehet termi semmit!Korábban volt egy "kényelmes" hivatkozási alapunk -Ceausescu. Minden bűnt reáháríthattunk: az elnyomást, a szegénységet, a megtévesztést, a gyűlölködést, a magyarellenességet Majd ha megbukik a diktátor - mondogattuk egymásnak bizakodóan -, majd ha Románia is elindul a demokratikus átalakulás útján, akkor jön el a mi időnk A miénk'a magyar és a román nép barátságát építő-erősítő pécsi társaságé. Akkor majd igazolni fog bennünket a nagy-nagy egymásratalálás.S az átalakulás megkezdődött román földön is. Ámde hogyan? Temesvárról - Bukaresten át - Marosvásárhelyre vezetett az út: vérből vérbe. Most azután mit mondjunk a társainknak, barátainknak, magunknak? Hogy ez még nem demokrácia, nem béke, nem barátság?Akárhogyan is, mi dolgozunk tovább. Meggyőződésünkvolt, van és lesz értelme a munkánknak Sőt, táléin most