A Pécsi Székesegyház [antikvár]

Pécs legrégibb, műemlékekben egyik leggazdagabb városunk. A II. század elején létesült Sopianae városa a III. század legvégétől Alsó-Pannónia, Valeria tartományának székhelye. E vidéken ez időben már működtek keresztény közösségek, melyek építészeti emlékét a sírkápolnák-sírkamrák őrzik leginkább. A római birodalom széthullása után vizigótok, longobárdok, gepidák, hunok, frankok és avarok fordultak meg itt. Később pedig egyre markánsabb jelleggel megjelentek a keresztény délszlávok, akikre épülve született meg a frank birodalom keleti tartománya. 865 körül Liupramm salzburgi érsek templomot szentelt fel a Mecsek alján, és az erről értesítő feljegyzésekben fordul elő az "ad Quinque (martyrum) basilicas" kifejezés, amely később "Quinque ecclesiae" formában a német "Fünfkirchen" elnevezés alapjául szolgált. Vannak olyan feltételezések, melyek szerint a város neve a "pec" (kemence) szlovén-kaj-horvát szóból ered, de a magam részéről elfogadhatónak tartom inkább, hogy Pécs neve a szláv "pet"-ből jön, azaz az ötös számból ered. Diocletianus spalatói (ma Split) palotája építéséhez márványt igényelt, de ezzel együtt kőfaragónak is várt Sopianae vidékéről. Ezek között keresztények is akadtak, öten közülük hitük miatt vértanú halált haltak. Innen ered a sajátos elnevezése: "ad Quinque (martyrum) basilicas".