A Pünkösdi Király Csepregen és Jókainál [antikvár]

PÜNKÖSDI KIRÁLY, CSEPREG, JÓKAI Magyarhonban a nép ez ünnepen igen sajátságos játékot is szokott űzni nérvelly tájékon, melly a pünkösdi király czim alatt ismeretes és a kevés ideig tartó szép állapotnak nemzeti symboluma. Hlyen táj pl. Csepreg Sopronmegyében. E tárgyat Jókai tollából folyva, nyájas olvasóink e hírlap tavali számaiból már ismerik kellemesen.' így tájékoztatott 1857-ben a Vasárnapi Újságban Edvi Illés Pál író (1793-1871), aki akkor már évtizedek óta a Répce mellékén, Csepreg tágabb körzetében evangélikus lelkészként működött. Azon kevesek közé tartozott, akik a pünkösdikirály-választás témájában mind a csepregi hagyományt, mind pedig Jókai tevékenységét ismerték. A jelen könyv elsősorban az eddig föltárt lóverseny-tudósítások és anyakönyvi adalékok földolgozása segítségével, személyi-környezeti hátterével együtt ismerteti a valóságos csepregi népszokást, majd bemutatja, hogy Jókai Mór melyik csepregi leírás alapján és milyen bővítésekkel dolgozta föl költőien a pünkösdikirály-témát, s végül fölhívja a figyelmet arra, hogy a Jókai-féle átírásokat mennyire hiteles forrásként kezelték tudományos munkáikban a néprajzkutatók. „Piros pünkösd napján", amely ünnep az ötvenedik napra esik húsvét után, tehát május 10. és június 13. között kerülhet sorra, a keresztény egyházak a Szentléleknek tüzes lángnyelvek alakjában való megjelenésének évfordulóját ünneplik évente, ezért a római katolikusoknál aznap piros a miseruha. Pünkösdhöz, úgy is mint a tavasz kiteljesedésének ünnepéhez, sokféle népszokás kapcsolódott, a XXI. században pedig már inkább csak felújításszerűen kapcsolódik Európa-szerte. A „pünkösdi királyság" kifejezés rövid uralomra szokott utalni. Az ünnep alkalmával választott ideiglenes király alakjának legrégibb német emléke 1155 körüli.^ A legkorábbi, sokat idézett hazai adalékok felföldiek. Az egyik szövegemlék 1578-ban tiltja a szokást az evangélikus szlovákok körében. A magyarokkal kapcsolatos első említés szintén a szokásgyakorlat tilalma okán került följegyzésre 1673-ban: „a pünkösdi ünnepeken valamilyen helység fiataljainak sorából megválasztottak egyet az egész lakosság fejévé; hatalma rövid ideig tartott, de királyi címmel tüntették ki". A második magyar példa 1736-ból való: „a paraszti nép ősi szokása szerint pünkösd napjaira falvanként királyokat választott magának, kiket magyarul pünkösdi, azaz ideiglenes királynak neveznek. [ ] miután misét hallgattak, táncba és kartáncba kezdenek. Kedvezőbb időkben [ ] maguk az urak kényszerítették alávetettjeiket ennek megtartására, ám már jó néhány év óta hanyatlásnak indult ez az ünnepség." Szlovákokról írták a XVIII. század első felére vonatkozóan: „Pünkösd napjaiban királyt választanak maguk közül, s koronával övezik; másnap kartáncokra mennek."' Május elsejei királyt (szavazással) választottak egy napra bizonyos magyar katonai egységekben a XVIII. század elején." Az ünnep rövid időszakára szokott érvényes lenni ez a hatalom. Ezekben a példákban nincs szó erőpróbáról, lóversenyről, amelynek révén nyerné el a rangot az arra méltó személy; sem egy évig tartó uralkodásról.