A Puskás Tivadar Távközlési Technikum évkönyve 1992-93. [antikvár]

Beköszöntő helyett (Dr. Horváth László igazgató gondolatai a Puskás-szobor avatása alkalmából) Hálás téma manapság Puskás Tivadarról megemlékezni, mert erre mindenki odafigyel. Volt egy korszak a múlt század végén, amikor nagyon közel kerültünk Európához, amikor már szinte nyugat-európai színvonalra jutottunk. A vasúthálózat megépült, a Nyugati pályaudvart ugyanaz a cég építette, mint a Párizsi Eiffel tornyot. A Dunát már több híd is átívelte. Volt fogaskerekünk, épült a földalatti vasút - másodikként a kontinensen És ekkor jöttek a Puskás-testvérek. Kezdeményezőkészségük, vállalkozókedvük nyomán három évvel Amerika, hat hónappal Párizs után megindult a telefonforgalom Budapesten. (Ez olyan, mintha egy magyar gyártmányú űrhajón 1972-ben szállt volna Holdra az első magyar űrhajós páros.) De Puskás Tivadar erre is rá tudott még licitálni, és 1893-ban a világon először Budapesten megszólalt a rádió. Igen a rádió. Igaz, a műsor ekkor még vezetéken és nem rádióhullámok útján terjedt (Puskás igazán nem tehetett róla, hogy Marconi csak kb. W év múlva fogja feltalálni a rádióhullámokat). Szóval a világon az első rádió, ami telefonvezetéken vitte a híreket, ezért lett Telefonhírmondó a neve. Először a világon! Egy magyar találmány: olyan jó kimondani ezt, különösen egy, a feltalálóról elnevezett iskolában. Olyan jólesik példaképül állítani a ma ifjúsága elé, a sok beatzenész me-leltt/helyett (?) egy feltalálót. Fiatal barátaim. Puskás-diákok! Legyen belőletek is sok-sok Puskás Tivadar, Kandó Kálmán, Bánki Donát ! A műszaki közép- és felsőfokú oktatásban legalább egy-egy ilyen nagy ünnep, egy-egy centenárium kapcsán próbáljatok erőt meríteni a múltból, és erőtök megsokszorozásával a műszaki ismeretek elsajátítása mellett idegennyelv-tanulással, manager ismeretek szerzésével, nyitottsággal, őszinteséggel, hittel, hittel, a jövőbe vetett hittel hozzátok mozgásba az országot, az ország iparát Európa felé! Ez a szobor pedig nap mint nap idézze fel bennetek e feladat nagyszerűségét, nemességét, emberré emelő kihívásá. Ti vagytok a Puskás Tivadar-, Vásárhelyi Pál-, a Semmelweis Ignác-örökség letéteményesei. Mi megteremtjük nektek a lehetőséget, de élni már nektek kell vele. És úgy kell élni, hogy ismét három évre legyünk Amerikától, hogy ismét hat hónapra legyünk Párizstól. Ha ezt teljesítitek, akkor az utódok méltán lesznek büszkék, és ugyanúgy szobrot állítanak, mint ti most Puskás Tivadarnak, e patinás iskola névadójának.