A Puskás Tivadar Távközlési Technikum évkönyve 1998-99. [antikvár]

TanévnyitóAz idén a szokásostól eltérő évnyitóban volt részünk. Az egész iskola leutazott Szegedre a kajak-kenu világbajnokságra. A reggeli fél 6-os találkozó sokunknak korai ébresztőt jelentett. Talán a hajnali 4 órai kelést még elviseltem volna, ha az előző napokban nem az ifjú gólyák életét nehezítettem volna meg.A busszal nem volt sok bajom. Ültem már rosszabban, de lassabban nem nagyon. Néha olyan érzésem volt, hogy többet haladtunk hátra, mint előre. Mást nem észleltem ébrenlétem alatt, ugyanis a buszon többünket elnyomott az álom.Szegeden hatalmas forgalom volt. Mire megérkeztünk, a lelátó már tele volt, és elkezdődtek a futamok. A nézőtéren hatalmas hangzavar uralkodott. Ez nem volt meglepő, miután a Puskás is megérkezett. A céltól kb. 200 méterre ültünk. A hangulat nagyon jó volt, főleg akkor, amikor magyar versenyző is indult. Nem is tudom, hogy tudtunk ekkora zajt csapni. A sok kereplőtől és dudától a saját gondolataimat is alig hallottam. De a legjobbaknak a legjobbaktól a legjobb járt. 3/4 12 körül lankadt egy kicsit a lelkesedés. Talán az vetette vissza a hangulatot, hogy az igazgató úr bejelentette, hogy megkezdődött az 1998/99-es tanév. Pár percig tudtuk csak gyászolni a nyarat, mert már jött a következő futam.A legnagyobb élményt az az eredményhirdetés jelentette, amikor négy magyar fiú állt a dobogó tetején. Jó volt hallani a magyar himnuszt. Sajnos szombaton csak ez az egy arany volt.A mi évfolyamunk maradt a délutáni elődöntőkre is. Jó volt a hangulat, csak már kevesebben voltunk. Hazafelé megint fellépett az álomkór, és gyorsan terjedt. így viszont gyorsabban telt el a hazaút is. Az osztályunk lesifotósa pedig megörökítette a fáradt drukkereket az utókor számára.Ez az évnyitó nagyon jól sikerült. Azt hiszem, ez a nap sokaknak emlékezetes maradt, hiszen nem mindennap lát az ember kajak-kenu vb-t. De akinek nem erről maradt emlékezetes, annak biztosan arról, hogy már megint elkezdődött egy tanév.Juhász Edina 2. a