"A respublika álmodója" [antikvár]

Mikor e sorok írója 1989 januárjában megpillantotta a Hitel folyó évi 1. számában a Bethlen Gábor Alapítvány pályázati felhívását, előbb meglepődött, aztán fellelkesült. Meglepődött, mert szokatlan - az utóbbi évtizedek hazai szakmai gyakorlatában alig akad rá példa -, hogy fiatal történészek ilyen jellegű "megmérettetésén" próbálják ki képességeiket. Fellelkesült, mert egy méltatlanul elfelejtett, rendkívül érdekes személyiség életének és tevékenységének története a pályázat tárgya. Hazánkban - a dogmatikus történelemszemlélet máig érződő hatása miatt - viszonylag kevés az olyan mű, amely a társadalom-, vagy gazdaságtörténeti folyamatok kétségkívül rendkívül fontos elemzése mellett nem feledkezik meg a történelem fő alanyáról, az EMBER-ről, a történelmet formáló személyiségről. (Dicséretes kivételt képez a "Magyar História" életrajzi sorozata.)Meggyőződéssel hiszem és vallom, hogy egy-egy politikus, hadvezér, filozófus, író szubjektív tulajdonságai: felkészültsége, világnézete, lelki alkata, neveltetése döntően meghatározzák, hogy miképpen viselkedik az illető olyan helyzetekben, mikor bizonyos okoknál fogva történelemformáló tényezővé válik. Az objektív körülmények vitathatatlanul döntő fontosságúak, de az egyéniség szerepe semmiképpen sem mellőzhető.