A római ghettó [antikvár]

Részlet: I. RÉSZ. A római zsidók a köztársaság és a császárság idejében BEVEZETÉS Csattog a csákány. Bontják a ghettót. Végre egészen eltünik a római ghettó. Munkások csoportjai, napbarnitotta, mezitelen karu olasz alakok sürgölődnek a zegzugos sikátorokban, hogy végleg eltakaritsák a szomoru multat. Itt nagy köveket emelnek ki helyükből, ott törmeléket vájnak ki ásóikkal s a felgyülemlett anyagot lapátokkal rakják taligákba. Várszerü épületeket szinte fecskefészkek váltanak fel. Erős házak tetején lepkeszerü könnyü házacskákat raktak százszámra. Sok évszázados omladék kerül el innen, hogy még régibb, évezredes romokat hozzon napvilágra. Mert itt a mult - multat takar, - siralmas, szégyenteljes mult, dicsőséges vagy viharos multat. Kezdetleges sötét lakások, ódon zugok, szinte barlangszerü odvak tárulnak fel és Itália kék ege és ragyogó napfénye világit a düledeő, omladozó épület-tömegek utolsó bolthajtás-töredékekbe, kőgerendák, kőtömbök felhalmozott roncsaira. Tisztulnak a fulladt levegőjü, szükös napvilágu utcák. Kiemelkednek az igazi római romok s rájuk süt az uj Itália napja.