A Rónai Művelődési Központ 50 éve [antikvár]

Részlet: KOVÁTS GYÖRGY A RÓNAI MŰVELŐDÉSI KÖZPONT TÖRTÉNETE 1951-TŐL 1988-IG Az 1950. esztendő és az azt követő évtized a közművelődés egyik, a mai napig kedvelt, a szórakozás és a művelődés legalkalmasabb, legjobban elérhető két rendszerét hozta létre. E két hálózat a helyi tanácsok és a szakmai szakszervezetek által alapitott művelődési otthoni és könyvtári hálózat volt. Később hivatalok, intézmények, szövetkezetek is kezdeményezték művelődési otthonok létrehozását. A szakmai felügyelet és irányítás a helyi tanácsok feladata volt. Az állami területen a művelődési otthonok és a könyvtárak külön hálózatot képeztek és képeznek a mai napig is, míg a szakszervezetek által irányított művelődési otthonok szerves része a könyvtár, sőt két évtizedig még a mozi hálózat is ide tartozott. A szakszervezetek már a mozgalom kezdetén is rendelkeztek tapasztalatokkal a több, mint fél évszázados múltra visszatekintő olvasóegyletek, egyesületek révén. Az ózdi gyári Olvasó 1884-ben, a diósgyőr-vasgyári Jószerencse Dal- és Önképzőkör 1893-ban alakult. 1895 és 1926 között kilenc bányatelepen alakultak meg a bányászok művelődését szolgáló egyesületek [1]. Bár ezek az egyesületek 1946-ban, 1947-ben kényszerű és kedvezőtlen szervezeti átalakuláson mentek keresztül, az ekkor még élő, korábban az egyesületek legkiválóbb, legaktívabb tagjai szívesen