Bővebb ismertető
Ebben az esztendőben adóztunk tisztelettel a tragédia költőjének, iskolánk névadójának, Madách Imrének születése másfélszázados évfordulóján, mint ahogyan igyekeztünk méltó módon emlékezni iskolánk - városunk legidősebb Alma Matere - fennállásának 50. évfordulójára is.
A 150 év már történelem, a félévszázad igencsak emberi mértékkel mérhető idő. De ez is történelem! Mert kemény félévszázad volt ez!
Az első felében, mikor megbújva élt a nép, zsebben szorított ököllel - olykor passzívan tűrve el minden bántást, olykor, s egyre többször forrongva is: a helyék és dologtalanok hada gyáva hunyorgásra, vak horizontú, meddő taktikázásra kívánta nyomorítani a dolgosok millióit, s belesodorta népünket egy minden eddiginél szörnyűbb, szenvedést szenvedésre halmozó gyilkos háborúba. Ebben a negyedszázadban kellett megtanulnunk újra és újra - és igazán: az élet nemcsak táplálással és jóságokkal élteti a szervezetet, hanem veszélyekkel, durvaságokkal és bántásokkal is. S azt is megtanultuk, hogy a veszélyek, bántások és szükségek a védekezés új módjaira, az erők sajátos központosítására, s győzelmes ellenállásokra mozdítják a szervezetet: a megújhodás diadalára, mely több egészséget, több erőt, életet, a fejlődés több lehetőségét rejti magában.