A Sárospataki Református Kollégium Gimnáziumának, Általános Iskolájának és Diákotthonának Évkönyve 2006-2011 [antikvár]

Előszó Jó szívvel ajánlom e kötetet tanulmányozásra mindazoknak, akik szeretett iskolánk jövőjéről gondolkodnak. Jövő? Hiszen ez a kötet a múltról szól. Részleteiben öt esztendőről, kitekintésében a visszavétel utáni utolsó öt esztendőről. (Szabadjon egy zárójeles megjegyzést tennem: nem „ visszavettük ", hanem „ visszakaptuk "! A különbség lényeges: az lett a miénk, amit kaptunk és nem az, amit mi szerettünk volna.) Hogyan jön a múltról szóló visszaemlékezés a jövőhöz? Azt szoktam mondani, hogy jövőt csak álmokból lehet építeni. Akinek nincsenek a jövővel kapcsolatos álmai, az nem tud terveket készíteni. Aki nem készít terveket, annak nincs mit megvalósítani. Tehát a jövő az álmokon múlik. Igen, de csak akkor, ha ez nem öncélú vágyálom, és nem a realitások minden elemét nélkülöző álmodozás. Hogyan tudja az ember ellenőrizni, hogy amit a jövőről gondol, az nem vágyálom és nem álmodozás, hanem a terveket megelőző - a feltételeket és lehetőségeket még nem teljesen feltérképezett - álom? Egyszerűen úgy, hogy megáll és hátratekint a mögötte lévő időre. Fel lehet menni jelképesen egy magaslatra, ott megfordulni és hátratekinteni, és felülről nagyobb összefüggésekben megnézni, mit építettünk, hova jutottunk. Ilyenek nagy jubileumi ünnepeink. Elcsendesedhet az ember magában, és ebben a csendben hátratekintve a múlt vizsgálat alá vett éveiről egy csak rá jellemző kép rajzolódik ki. Es lehet azt tenni, amit ez a kötet tesz. Nevelő munkáról, számadásról, diákéletről, élő és meghalt munkatársakról azok szóljanak, akik a legközelebb vannak hozzá. Igy lesz ebben a kötetben a visszatekintés egyrészt felülről készített felvétel, másrészt személyes csendben született kép, és ez a kettő együtt adja a teljességet. Ennek az 5 (20) évnek a reális képe kell ahhoz, hogy a jövő felé vezető úton ne vágyálom és ne álmodozás, hanem a terveket megelőző álmaink vezessenek minket. Igen, a JÖVŐ! Mert a vallásoktatást, az intemámsi nevelést, a „kis Refi"-t, az idegen nyelvi oktatást, az országosan is egyre nagyobb hangsúlyt kapó reáltárgyakat és a hozzájuk kapcsolódó gyakorlatot és szakképzést - ezt mind-mind, a tapasztalatok alapján, két lábbal a földön állva, tovább kell álmodni! Azért, hogy álmainkat a körülményekhez és hatályos törvényekhez tudjuk szabni, hogy azokból tervek szülessenek. Milyen jó, hogy ebben a visszatekintésben segítségül lehet a számadás eredményeinkkel, segítségül lehetnek az öregdiákok és a munkatársak megnyilvánulásai. Nem kevésbé segítségül lehet azoknak a testvéreinknek a munkássága és az arra való emlékezés, akik már elmentek a minden élők útján. Ezért ajánlom jó szívvel e kötetet tanulmányozásra mindazoknak, akik szeretett iskolánk jövőjéről gondolkodnak. Gönc, 2011. május 22. Csomós József püspök 5