A Sárospataki Református Kollégium Gimnáziumának és Általános Iskolájának 475 éves jubileumi évkönyve [antikvár]

Az évkönyv évezredes műfaj, eredete az ókorba vész. Latinul annalesnek nevezték, és az ókori Rómában a legfőbb vallási vezető - a pontifex maximus - feladata volt, hogy írásban rögzítse az év minden jelentős eseményét. Így feljegyezte a tisztviselők nevét, a háborút, a drágaságot, a gazdasági nehézségeket, a járványokat és a csodajeleket. A gimnázium évkönyve is megteszi ezeket. Benne vannak a személyi változások, hiszen változott a vezetés és a tanári kar, és változott a diákság is. A régiek elmentek, és újak jöttek az előttük járt nemzedékek lábnyomába lépve, hogy a messzeségből induló és a távoli jövőbe kanyargó úton hat, öt vagy négy évig együtt menjenek. Feljegyezhetünk mi is nehéz pillanatokat, sőt nehéz évet. Az ország gazdasági nehézségei, a jogtalanul visszatartott járandóság és a járványossá váló egyházellenesség nehéz helyzetbe hozta, de el nem keseríthette az intézmény vezetőit. A gondok és bajok mellett, sőt fölött, ott vannak az örömök, a csodák. A kicsik és a nagyok. A jól sikerült órák, az elégedettség tanárban és diákban, hogy meg tudtam tanítani, és meg tudtam tanulni. A közösség adta önfeledt együttlét, a sikeres rendezvények apró csodái. De ott vannak a nagy csodák is. A sok évtizede megálmodott és vágyott általános iskola elindítása és megépítése, ünnepélyes avatása. És a legnagyobb, a felfoghatatlan és emberi okkal meg nem magyarázható csoda: 475 éves az iskola.