A Sárospataki Református Kollégium Theológiai Akadémiájának Évkönyve 1991-1996 [antikvár]

ElőszóÖt éve, 1991-ben indult újból a Sárospataki Református Theológiai Akadémia lelkészképző szolgálata a Tiszáninneni Egyházkerület területén, de egész magyar református egyházunk életét gazdagítva. Negyvenöt év után ebben az esztendőben bocsátotta ki újból az első lelkészképesítő vizsgát tett hallgatókat Akadémiánk, miközben Kollégiumunk 465 éves fennállását ünnepli. Mindez azt mutatja, hogy e Kollégium múltjában, eddigi történelmében gazdagság és megpróbáltatás egyaránt szerepeltek népünk nehéz történelmét is kiábrázolva. A Theológiai Akadémia negyven éves szünetelése az újrakezdés idején sok új gondot és problémát is felvetett. 1951-ben, erőszakos és törvénytelen megszüntetése idején, magas színvonalú képzés folyt Akadémiánkon kiváló képességű és neves professzorai révén, kiknek oktatói munkája sajátos arculatot is biztosított ez intézménynek. Az Akadémia akkori hallgatói olyan egyházi háttérből jöttek, melyben a második világháború megpróbáltatásai után lelki ébredés, megújulás ment végbe. Ennek a megújulásnak jelei már a két világháború közt is mutatkoztak, főképpen a theológiai gondolkodás területén ment végbe lényeges fordulat, mely az igei szempontok szinte teljes elsik-kadása után a reformáció princípiumaihoz való visszatérést jelentette, természetesen századunk szellemiségének összefüggésében. A század második felének ismert szorosságait figyelembe véve, Isten különös kegyelmének tekintjük, hogy a megpróbáltatások évtizedeiben a hit szempontjait ismerő gyülekezetek, e szempontokat túlnyomó többségükben hűségesen képviselő lelkipásztorok szolgálata jelentette az Isten országa ügyének folytonosságát a hitnek nehéz harcát harcolva.Gyülekezeteink szociológiai háttere és arculata is egészen más volt századunk közepén a maihoz képest. Gyülekezeteink többsége egy viszonylag stabil, hagyományos falusi társadalmi keretben élt. Ha nem is idealizáljuk ezt az állapotot - hiszen ismerjük az akkori falusi társadalom íróink által vázolt problémáit - de ez a társadalmi szerkezet megfelelő ihletéssel és vezetéssel még képes volt az újulásra, már csak azért is, mivel e társadalom életkori összetételében még fiatal volt. Egyházunk a harmincas