A sárospataki szőlőművelés XVI.-XVII. századi történetének forrásai [antikvár]

A szerkesztő előszava A mazeiimokban folyó tudományos Buzűcálatokat az utóbbi 20 érben tudománjszakoukén^t is, de egTÜttvéve is egyre fokozódó összetettségre és sokoldalúságra törekvés áellemzi. A helytörténész, művészettörténész, a régész és a népra;jzi kutató a maga ^eclális forrásanyagul szolgáló tárgyi valóságát igyekszik a levéltári források és a szostszédos szakterületek e-> redményeinek fényében vizsgálni» A kutatások során nem elég a ké^r. taniilmányok kihüvelyezése, hanem egf-re nagyobb igény mutatkozik ez irányban az olyan forráscsoportok iránt, amelyek szinte nyersállapotbaa lehetővé teszik a későbbi sokoldalú kiaknázást. Amikor ezt a tendenciát észleljük, azt is tudomásul kell vennünk, hogy túlzott áldozatokkal ááma az, ha az e-gyes tudományszakok, az egyes ^eciális kutatási területek művelőit maglikra hagynánk, elvárnánk, hogy elszigetelten részfeltárásokat végezzenek. Muzeximunk a kiadványsorozattal azt a célt tűzte ki, hogy a források sokoldalú, sok szenpontu, válogatott közreadásával lehetőség szerint mentesitse a raizeumi anyagi kultvira kutatókat, régészeket, művészettörténészeket, etnográfusokat a szakjukhoz nem közvetlenül kapcsolódó levéltári kutatásoktól ugy, hogy a helytörténet, történetkutatás, nyelvészet is, és más szakterületek is széleskörűen használható anyaghoz juthassanak a közreadandó helyi vonatkozású forrásközlés révén« A szűkebb tudományos igények kielégítésén tul szolgálni kívánjuk a legszélesebb körben kibontakozó honismere-