A Selmeci Műemlékkönyvtár [antikvár]

1969-ben a Nehézipari Műszaki Egyetem könyvtára megkezdte működését új. gyönyörű épületében. A legkorszerűbb könyvtári elvek alapján tervezett és fölépített önálló épület egyik gyöngyszeme annak az egyetemi városrésznek, amelyet szocialista áramunk létesített a hazai nehézipar fokozódó bánya-, kohó és gépészmérnök-szükségletének kielégítésére. Az 1949-ben miskolci székhellyel megszervezett három karú egyetem azonban sokkal korábbi alapokra támaszkodik: bányamérnöki és kohómérnöki kara az európai műszaki felsőoktatás létrejöttének korszakára, a modem természettudományok és műszaki tudományok megalapozásának századára, a XVIII. századra tekinthet vissza. Alkotó tudomány és felsőoktatás éppúgy elválaszthatatlan egymástól, mint ahogyan elválaszthatatlanok a kor színvonalán álló könyvtári gyűjteménytől. Egyetemünk könyvtára abban a kivételes helyzetben van, hogy az egyetemen folyó oktatás és kutatás korszerű eszközökkel, módszerekkel való támogatásának lehetősége mellett, egy világviszonylatban is párját ritkító, XVIII. századi alapítású műszaki-természettudományos gyűjteménnyel is büszkélkedhet. Talán a véletleneknek, vagy még inkább a hagyományokat mindig ápoló professzoroknak és könyvtárosoknak köszönhető, hogy ez a gyűjtemény két évszázad történelmi-társadalmi viharai között is - egészen csekély veszteségekkel - eredeti állapotában fönnmaradt, s ma - túlnyomórészt a Nehézipari Műszaki Egyetem könyvtárában, kisebb részben pedig a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem könyvtárában - a kutatók és az érdeklődők rendelkezésére áll. Az új könyvtárépület tervezésénél messzemenően figyelembe vették a könyvtárnak ezt a sajátos jellegét: korszerű állományvédelmi elveknek megfelelő, különálló múzeumtermet építettek a selmeci műemlékgyűjtemény részére. Ebben a 132 m2 alapterületű, külső behatásoktól elszigetelt, légkondicionált teremben tekinthető meg a gyűjtemény közel hét és félezer egysége, olyan szisztematikus fölállításban, ahogyan az a selmeci Bányászati és Erdészeti Akadémián volt 1862-ben. Az állomány további - húszezer egységet meghaladó - részét a raktárépület elkülönített szintjén, illetve az egykori selmeci tanszékek könyvtáraiban őrzik.