A somogyi levéltár üvegablakai [antikvár]

BEVEZETŐMár a XVIII. századtól kezdve szorgalmazta az abszolutizmus kori államvezetés, hogy a megyegyűlések, illetve az ott elhangzottakat, megtárgyaltakat írásban megőrző archívumok, azaz levéltárak kerüljenek állandó épületbe. Ez meg is történt, a megyeházak esetében előbb, a levéltárak esetében pedig utóbb. A következő több mint két és fél évszázad mindenkori folyó ügyeit tartalmazó köztörténeti, megyei jelentőségű, illetve magániratok, melyek ma már felbecsülhetetlen értéket képviselnek, Somogy vármegye levéltárába, és ott, értő kezek közé kerültek. Az idő múlásával az iratok egyre nagyobb becsbe jutottak, így nem meglepő, hogy pontosan abban a korban, melyben országszerte igen nagy hangsúlyt fektettek a tradíciókra, az elmúlt idők hagyományaira, az 1930-as években, történelmünk autentikus forrásait, kútfőit, a megyék múltját minden vonatkozásban őrző levéltárak okleveleit, okiratait, jegyzőkönyveit, pecsétjeit és egyéb tárgyait szerették volna Somogy megyében is méltó keretek között tudni. Hadd váljék ez a vármegyei önkormányzat ősi gyökereit őrző intézmény külső képében is a közéleti munka tanítómesterévé. A történelmi múlt nevelő tanulságai, a nemes hagyományok tisztelete és felemelő tisztult hatása nélkül nincs egészséges, megbízható, tapasztalatokkal alátámasztott fejlődés" - olvashattuk a megyegyűlés indoklásában. A tervezett átalakításokhoz az inspirációt a Sopron megyei levéltártól nyerte Nemesdédi Stephaich Pál, Somogy vármegye alispánja. A soproniak a harmincas évek közepén építették át levéltári polcaikat tetszetős külsejű tölgyfa szekrényekre, és ablakaikra ugyanakkor festették a megye nemesi családjainak címereit. A somogyi alispán - miután fia Sopronban katonáskodott - többször megfordult a hűség városában". A házigazdák büszke lokálpatriotizmussal hívták fel figyelmét mutatósan átépített archívumukra. Ekkor fogant a gondolat, hogy a Somogy megyei levéltár régi raktárhelységeit átalakíttatja. Az alispán Molnár Istvánt, a megye főlevéltárnokát több ízben is helyszíni szemlére küldte Sopronba. A látottak és a tapasztaltak után a főlevéltárnok azonnal hozzálátott az előkészületekhez. Az 1935. évi november 27-én tartott megyei közgyűlés egyhangúlag elfogadta a somogyi levéltár építési tervét. Nagy, sőt - a lehetőségekhez képest - grandiózus tervek születtek. A változások a levéltári épület első emeletének keleti részét érintették, a nyugati felében csak három szobát, és a vele egy magasságban lévő folyosó-részt építették be. Kezdésként zárt szekrény-rendszert készíttettek, ahová az iratokat helyezhették el. A megyegyűlések jegyzőkönyveit mutatós barna bőrkötéssel díszítették, és tették védetté a külső káros hatásoktól. További kiegészítő része volt a rendezésnek, a megye területén lévő történelmi jelentőségű épületeknek, templomoknak, kastélyoknak, régi romoknak tájképszerű megfestése, melyek a polcok felső peremére illesztve, a szekrények faanyagával összhangban lévő keretben nyertek elhelyezést.