A soproni evangélikus líceum történetének egy százada 1681-1781 [antikvár]

A SZERKESZTŐ ELŐSZAVA Egészen bizonyos, hogy Németh Sámuel e müvét kiadásra szánta, mégis írógéppel készített kézirata, ami alapján e könyv készült, sok tekintetben nem volt még nyomdakész állapotban. Mind nyelvihelyesírási, mind pedig formai szempontból változtattunk a kéziraton. A jelenleg érvényben lévő helyesírási szabályok szerint javítottuk a szöveget, nyelvileg azonban csak ott tértünk el az eredetitől, ahol az elkerülhetetlen volt. A kézirat túlzottan terhelve volt szám- és betűjelzéssel, tördeléssel; a folyamatos olvashatóság érdekében ezeket - amennyire lehetett - csökkentettük. A latin nyelvű szövegeket egybevetettük Németh Sámuel fordításával, az Okmánj^ár latin nyelvű forrásanyagát bilingvis formában adjuk az olvasó kezébe. A szerző által le nem fordított latin, német és görög nyelvű idézeteket (a műcímek kivételével) az oldalak alján található lábjegyzetben lefordítottuk. Az egyes fejezetek végén lévő jegyzeteket a szerző készítette, ezeken sem tartalmilag sem formailag nem változtattunlc. A szöveget nem láttuk el kiegészítő hivatkozásokkal, ehelyett függelékben közöljük az iskola történetével foglalkozó, a kézirat lezárását (1944) követően folyóiratokban, lapokban megjelent fontosabb cikkek, tanulmányok (az évkönyvekben és értesítőkben megjelent írások kivételével), illetve könyvek jegyzékét. Úgy véltük, hogy változtatnunk kell bizonyos fejezetek és így az egész könyv szerkezetén is a kézirat terjedelmi aránytalanságai miatt. Németh Sámuel eredetileg a szöveget négy fejezetre tagolta, ehhez csatlakozott az Okmánytár. A második fejezet azonban terjedelmében a többi hármat felülmúlta, így a jobb áttekinthetőség kedvéért három önálló részre bontottuk, így lett hat fejezet az eredeti négyből. Köszönet mindazoknak, akik e mü megjelenését segítették, mindenekelőtt Tölli Balázsnak, a líceum igazgatójának, aki a kézirat kiadásának ötletét felkarolta, és mindenben támogatta. A szövegben és a kötet végén szereplő képek kiválasztásához bőséges anyag állt rendelkezésünkre, melyért köszönettel tartozunk a Soproni Múzeum, a Soproni Evangélikus Múzeum és Evangélikus Levéltár, illetve a líceumi könyvtár vezetőinek és munkatársainak.