A soproni műgyűjtés története [antikvár]

Részlet: "A soproni műgyűjtésről szólva szeretném vázolni áltlaában agyűjtés történetét és ebbe a keretbe illeszteni tárgamat, mert máskülönben arányai túlzottan nagynak látszanának és fejlődésbeli betegségei is nevetségesnek tűnnének fel. Természetszerűleg a műgyűjtés történelmében nem kívánnám érinteni az antik világot, mint amely tárgyunkkal nem tartozik egybe, csak ott szeretném - főleg Schlosser ismert könyve alapján pedzeni a dolgot, amikor a középkor vége felé a főrangúak már nemcsak a szükségletüknek megfelelő javakat préselik ki alattvalóikból, hanem kincstárakat létesítenek. Nemcsak arany és ezüst tárgyak érdeklik őket, hanem képek, szobrok is, dde a késő középkor embere nem tudja magában leküzdeni a vágyat a különlegs és ritka iránt sem. Ezt a kettősséget a múlt század derekáig örökségbe kapták a gyűjtők. Sőt mivel emberi természetünkben gyökeredzik, hogy ha valamely tárgy nagy személyiséggel hozható kapcsolatba, nyer értékében, így a korai gyűjteményekben hallatlan kincsek mellett szerepelnek olyan tárgyak, amelyeket a hiszékenység különleges dicsőséggel övezett. A 15. században Berry herceg gyűjteményében például sok fényes értkes tárgy mellett szerepelt az a kehely, amelyből Krisztuss a kánai menyegzőn ivott, Szt. József jeggyűrűje, vagy Szűz Mária tejfoga. Az ilyen főrangú gyűjteménybe persze csak a legbecsesebb vendég léphetett be a gazda karján, és nyilván a vendég is minden mellékgondolat nélkkül adózott csodálattal a kincsek minden fajtájának."