Bővebb ismertető
„Hatalmas, aki másokat legyőz. Aki önmagát legyőzi: erős." Lao-Ce kínai filozófus szavaival ajánlom az ózdi atlétikai életről szóló kiadványt. Véleményem szerint ez az idézet mindent kifejez a sportról, azon belül az atlétikáról is. Ez a két mondat igaz arra is, aki kedvtelésből, szabadidő eltöltés céljából űzi a sportágat, de arra is, aki versenysportolóként a saját teljesítőképességének határait feszegeti napról napra. Szerencsésnek mondhatom magam, mert élsportolóként eljuthattam a világ legnagyobb sport seregszemléjére. A mexikói olimpián én magam is tapasztalhattam az idézet igazságtartalmát, de mint edző, testnevelő tanár mindennap e gondolatok jegyében végeztem a „munkám".
Az Ózdi Kohász Sportegyesület fiatal sportolójaként még nem is gondoltam arra, hogy ez a tevékenység mennyire meghatározza majd szinte az egész életemet. A stadion salakpályájáról indulva lettem többszörös magyar válogatott versenyző, sokszoros országos bajnok és csiicstartó. Sport iránti elkötelezettségemnek köszönhetem, hogy a „Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója" elismerést, „Miniszteri Dicséretet", „Pedagógus Szolgálati Emlékérmet" és „Ózd Városért" kitűntető címet vehettem át. Testnevelőként, a Városi Atlétikai Szakbizottság tagjaként, pedig tulajdonképpen azon pálya széléről vonulhattam nyugállományba, amelyről fiatalon a mozgás szeretetétől vezérelve elindult pályafutásom. Ezen eredmények és díjak elérése természetesen nem sikerülhetett volna azok nélkül az ózdi kötődésű szakemberek, barátok, kollégák nélkül, akikkel együtt dolgozhattam.
Ebben a közegben kiteljesedhettem és tulajdonképpen az egész életemet Ózdon töltöttem. Nagyon sokat köszönhetek ennek a városnak, és az itt élő embereknek. Az én pályafutásom talán példa lehet, hogy egy vidéki városból, ebből a térségből is (nem csak a világszínvonallá létesítményekkel ellátott nagyvárosokból) el lehet jutni a legjobbak közé. Kívánom a most itt élő fiatalságnak, hogy legyen olyan cél a szemük előtt melyet el akarnak érni, ahhoz legyen olyan szakember gárda a városba, akik segítik őket, és ha a célt teljes mértékben nem is sikerül megvalósítani, de utalva kezdő soraimra: önmagukat győzzék le és így erősek lehetnek a mindennapi életben.
Kakas Lajosné Kiss Mária